Szereposztás:
| Isabelle | G. Erdélyi Hermina |
| Arch | Szilágyi Nándor |
| Frankie | Katkó Ferenc / |
| Mike | Szőke Attila |
| Roy | Ralbovszki Csaba |
| Tommy | Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas |
| Közreműködik | Novics Tibor m.v. / Orkić Nenad m. v. / Gúzsvány Lénárd m.v. |
| Mačković Darko |
Munkatársak:
| Hangszerelés, korrepetálás | ifj. Kucsera Géza m. v. |
| Koreográfus | Rogács László m. v. |
| Díszlet- és jelmezterv | Kreszánkó Viktória |
| Rendezőasszisztens | Szőke Attila |
| Súgó / ügyelő | Kotroba Júlia |
| Fény, hang | Flajsman Róbert |
| Kellékes | Szabó Cibolya Gábor |
| Színpadmester | Vidakov Milorad |
| Rendező | Mezei Zoltán |
Az előadásról:
A XX. század hajnalán, valahol egy füstös amerikai bárban, utolsó közös estéjét tölti öt sorstalanná lett zenész. Szépre, jóra és kevésbé kellemes eseményekre emlékeznek. A múltból előbukkan egy gyönyörű nő, a lóvereny forgataga, a maffia törvénykezése, szerelem, barátság és bosszú. A történetet sok fülbemászó jazzmelódia fűszerezi, amelyet a szabadkai társulat színészei varázsolnak a színpadra zongorán, bőgőn, klarinéton és gitáron.
A rendezői / társzerzői naplóból:
Való igaz, nem túl divatos forma ehhez a korhoz nyúlni, főleg a dzesszhez élőzenei megnyilvánulásban. A kicsit borgőzös, szivarfüstös, fülledt hangulat érdekelt bennünket, és maga a dzsessz. Valójában előbb keletkezett a hangulat, és utána a cselekmény. Igyekeztünk egy olyan történetet, cselekmánysort kitalálni, aminek van tartalma, ás rólunk, vajdasági színészekről is szól – persze csak áttételesen. Igyekeztünk olyan történetet összehozni, amely egyenértékű a zenével, mindezt igényesen, kamarában, és egészen pici térben.
- Mezei Zoltán
Sajtóvisszhang:
Az egymásba fonódó, visszaemlékező történetek leheletfinom könnyed-séggel bontakoznak ki a színpadon, amelyen nem tesz erőszakot sem a színészi játék, sem a szöveg.
A megfelelő helyeken a darabot átívelő érzékeny, ironikus, fanyar humor jól megfér a sötétebb tartalmakkal. Nagyon dícséretes a dramaturgiai és a rendezői megoldás, hogy a történet linearitása nem a színpadon, hanem mintegy metanarratív módon a nézőben áll össze.
A jazz nagymértékben atmoszférateremtő eleme az előadásnak, viszont sohasem tolakszik a jól szervezett, jól felépített jelenetek elé, hanem összefonódik azokkal, nem illusztráció, hanem életstílus.
Annak ellenére, hogy a darabban nem hivatásos zenészek veszik birtokba a hangszereket, hanem színészek, mégis
nyugodtan elmondhatjuk, hogy zseniálisan megoldották a feladatot.
- Sirbik Attila
Lúdbőröztető atmoszférát teremtettek, és a szöveget minden idegszálukkal magukévá tették. Varázslatos dallamok és jó, erős humorral földközelben tartott képsorok, durva szerelmes mese... Blue Moon, thank you.
- Barácius Zoltán
Díjak:
Az előadás 2006-ban a Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján elnyerte az Illyés Közalapítvány díját.
Ugyanebben az évben, a Záróra az egri Stúdiószínházak Fesztiválján elnyerte a fesztivál Alkotói közösségi díját.
LX. évad,
a Magyar Társulat V. bemutatója a Soltis Lajos Stúdióban
Bemutató: 2005. május 27-én
