1941-ben Hitler arra kéri a magyar kormányt, hogy tegye lehetővé a német csapatok átvonulását, cserébe elismeri az ország területi igényeit Jugoszlávia felé. Ellenkező esetben lerohanják Magyarországot. Teleki a helyzet kiúttalansága miatt öngyilkos lesz, Horthy pedig engedélyt ad az átvonulásra. Magyarország szembe kerül a nyugat-európai hatalmakkal. Horvátország kiválását követően (merthogy ezáltal megszűnt az örökbarátsági szerződést aláíró Jugoszlávia) a magyar hadsereg is bevonul a jugoszláv területekre, és 1942 elején sor kerül a számos áldozattal járó újvidéki razziára…

...majd 1944-ben ennek a megtorlására. A jugoszláv kommunista partizánalakulatok győzelmi mámorban indítják meg bosszúhadjáratukat. A védtelen magyar lakosság kollektív bűnösnek tekintendő. Fasisztának. Korra és nemre való tekintet nélkül. Bírósági perek nincsenek, csak kínzások, lincselések, internálások és tömeges kivégzések...

A Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának egyedülálló vállalkozása elsősorban számos szemtanú vagy leszármazott vallomásán alapul, ezáltal kíván egy hiteles, ám hihetetlen képet alkotni valamiről, amiről szinte megfeledkeztünk, mert az emberek néma rettegése még évtizedeken át tartott. Nem mertek mást tenni, mint széttárták karjukat és hallgattak... Ugyanis a terror keze messzire nyúlt. Egészen a közelmúltig.

Az előadás részt vett a 2014-es POSzT versenyprogramjában.

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, 2014-ben, Budapest Főváros Önkormányzatának díját a történelmi múlt drámai feldolgozásáért és a két társulat közös teljesítményéért a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a Katona József Színház VÖRÖS c. produkciója kapta.

Az előadásban nyújtott alakításáért G. Erdélyi Hermina a Magyar Színházak XXVI. Kisvárdai Fesztiválján megkapta az Emberi Erőforrások Minisztériumának díját.

Sajtóvisszhang:

A kimagyarázhatatlan kegyetlenkedések dokumentuma, amely nem a kétes történelmi igazságot hivatott hirdetni, csak megmutat, megmutat úgy, hogy a felelősség alól való kibúvás lehetetlenné váljon. Itt nincs nagy vagy jelentéktelen alakítás, csak finoman összeérő, egymáshoz simuló. Mesterien kidekázott színészi játék, igazi együttjátszás ez, amely homogenitása karakteres dallammá áll össze. Annak a dallamává, amelyben mindnyájan egyformán részesei vagyunk a szenvedésnek és a szenvedtetésnek. Mert itt nem a fasizmus vagy kommunizmus diadala vagy bukása a hangsúlyos, hanem a polgári lakosság értelmetlen, fájdalmas szenvedése. (...)ez az emberi drámaiságot megtartó, de tárgyilagos elmondása annak, amit bármely hatalom a lehetőségeivel visszaélve a védtelen honpolgárral a háborús időben megtenni képes. Vörösen, sajgón, de épp így lehetőséget is engedve a gyógyulásnak.
- Csatádi Gábor, prae.hu

A színházi évad egyik meghatározó előadása (…) Nagy hatású, katartikus előadás .(…) …páratlan színészi alakítások teszik felejthetetlenné. Ritka egymásra találásnak vagyunk tanúi: szöveg, rendezés és két kiváló társulat alkot tökéletes egységet. (…) A Vörös megtekintése több, mint ajánlott.
- Madainyer, Ványa bácsi

Mindenki mindenki ellen, szemben önmagunk meztelen valóságával.
- Szűcs Károly, Halasmédia

…a jugoszláv kommunista partizánok által a magyarok tömeges kivégzését bemutató darab azonban nem foglal állást, nem mondja meg, a magyar vagy a szerb-e a rosszabb, jobb. Itt csupán erőszak van, bűnösök és ártatlanok, hatalom és elnyomottak, de annak minden univerzális, súlyos szimbolikájával együtt. (…) Már a kezdetekkor retinába égő képpel indít. (…) A fajsúlyos szimbolika az előadás hátralévő részében is megnyilvánul, mintegy önálló szereplőjeként az előadásnak, folyamatosan jelen van, lüktet, emlékeztet. (…) A szemtanúk és leszármazottak elbeszélésein alapuló Vörös mindvégig olyan szintű feszültséget tart fenn, amivel eléri, hogy ha csak pár órára is, de kénytelenek legyünk szembenézni ezzel a tragikus, mindmáig feldolgozatlan eseménysorral. A párbeszédek, jelenetek dokumentarista jellege csak tovább erősíti azt az élményt, hogy itt nem egy kitalált történetről van szó, ez a jeges valóság. (…) az erőszak nem látványában tarolja le a nézőt, sokkal inkább egy mélyebb, egyetemes szinten. (…) Húsba vágó, fontos előadás, melynek megtekintése után ha csak egy kis lépéssel is közelebb kerülünk a trauma feldolgozásához, akkor már megérte színpadra állítani. Én úgy gondolom, hogy nagyon is megérte.
- Mesmerized, Kultúrgengszterek

Máté Gábor rendezése nem is a mérlegkészítés vagy az igazságtétel reménytelen igényét sugallja, hiszen egy ártatlan áldozat is több az elviselhetőnél. (…) Fontos politikai, morális és színházi gesztus ez. Ha lehetséges megbékélés, ha valaha lezárulhat a történelmi adok-kapok, ahhoz jelentékeny hozzájárulás lehet. A színház megtette, amit tehet.
- Zappe László, Népszabadság

…a vigasztalan reménytelenség emblémája. (…) Két óra időtartamra lenyűgözi, utána pedig csüggeteg továbbgondolásra ösztönzi a nézőt a Máté Gábor rendezte és a két társulat által játszott előadás. (…)
- Szántó Judit, Színház

A Vörös című előadás is ezt ordítja: mikor lesz már elég a gyűlöletből? Mikor vállaljuk végre a szembenézést? És nem enged felejteni. (…) Az emberiségnek nem elég semmilyen lecke, és nagyon hamar felejt. Ezért mindennél fontosabbak az efféle mementók. (…) Nem lehet kívül maradni az előadáson, de Máté Gábor rendező nem is engedné ezt. Nagy erővel, szuggesztíven, expresszíven, mégis mértéktartóan kezeli az érzékeny témát. (…) itt semmi nem tűnik játéknak, minden valóságos és méltóságos. (…) Kemény előadás. Fegyelmezett, eltökélt, feszes rendezés, szívszorító tér, felemelő játék. Tökéletes összhang a produkció minden résztvevője közt. Szerves egység, erőteljes alakítások sora. (…) Sokszor kívántam, bár lenne nagyobb a Kamra, de még soha ennyire. Bár lenne Magyarországnyi, hogy mindenki lássa. Hogy mindenki szembesüljön azzal, mire vezet az erőszak, a gyűlölet.
- Mikes Éva, Egyfelvonás

…olyan munka ez, aminek igazán tétje van.
- Tompa Andrea, Magyar Narancs

Fontos és jó előadás, amely mindvégig fogva tart, arra ösztökél, hogy akarjuk jobban megismerni múltunknak ezt az elhallgatott/félre magyarázott/máig nem tisztázott időszakát (is), melynek némely hatását ma is érezhetjük.
- Inkeri, Színházkolónia

Máté Gábor hatásos rendezésének erőssége, hogy nem ítélkezik, hanem a háború őrületét rajzolja meg: a mindenki mindenkinek ellensége.
- Szilléri Éva, Magyar Hírlap

…az előadás szövege (…) cseppet sem intellektuális, dosztojevszkiji értelemben, ellenben bátran és provokatívan dokumentarista, ható és hatást keltő. (…) Egészen biztosan a mai kortárs magyar színház egyik igen fontos darabja. Akár a Katona új irányvonalának egyik emblematikus darabja is lehet (…)egyfajta mozgalmas, jelenkori társadalmi, történelmi, kulturális és politikai problémákra reagáló, provokatív, totális színjátszást mutat be, intenzív csapatjátékkal, harsány dalokkal, himnuszokkal és indulókkal, szinte belenyomva a néző fejét adott témába.
- Sanyi menni színházba, asanisimasa

Erős a stilizáció, nincsenek nagy drámázások, hatásos haldoklások, megy minden pikkpakk, az ölés, és a lelki terror hétköznapivá vált. A kibuggyanó vért vörös posztódarab jelzi. A két kiváló társulat gyönyörűen összesimul. (…) …engem nem ver ki a víz az előadástól. Viszont még inkább tudatosul az a nagy mechanizmus, ami legázol mindenkit, és sok tekintetben ma is működik.
- Bóta Gábor, Népszava

Itt már nincs narratíva, az előadás létrehozói joggal vélhették úgy, hogy az emberirtás nem foglalható racionális történetbe. (…) Összeforr a két társulat az igen erős előadásban, Kalmár Zsuzsa és G. Erdélyi Hermina ambivalensen ellentétes nőalakjai, Fekete Ernő káromlásba fúló haldoklója és nyilasindulóval búcsúzó főjegyzője, Pálfi Ervin érzéketlen partizánja, Dankó István újvidéki eseményeket csöndesen fölidéző fiúja, Szirtes Ági szimbolikus mementóként megrendítő, egyszerű asszonyalakja csak önkényes példák – mindenki személyes elkötelezettséggel rendeli alá magát a rendező Máté Gábor felügyeletének.
- Koltai Tamás, Élet és irodalom

…az előadás legfelkavaróbb és legemlékezetesebb epizódjai, amelyekben a belső ellentmondások, az elfojtott indulatok, a titkolt érzések törnek felszínre – kiváló színészi teljesítménnyel párosulva. (…) A Vörös a partizánvérengzések első, a nagyközönség számára készült színpadi feldolgozása: egy drámaíró mélyreható, egy rendező intenzív és két társulat odaadó munkája
- Pressburger Csaba, Híd

A salakban turkálva, olyan sebeket találunk, amit fáj megkapargatni. Ugyanakkor megindító látni, hogy közel minden szereplőnek alakítania kell áldozatot és mészárost, magyar embert és jugoszláv partizánt, nincsenek névlegesített szerepek, senki sem lehet kizárólag jó vagy rossz a színpadon, ahogy a háborúnak sincsenek soha nyertesei.
- Drubina Orsolya, Tiszatáj online

Igen szuggesztív, érdekes előadás.
- Szegedkultur

Máté Gábor rendezése szerencsére óvakodik a naturalizmustól, nem próbál primer durvasággal, az erőszak naturális ábrázolásával hatni. Míves stilizálás ellensúlyozza a történet kegyetlenségét.
- Urbán Balázs, Ellenfény

Erre tessék gombot varrni: hangzatos lózungok, ünnepélyes „együttműködési” aláírások, szavazatmaximáló karnyújtás a határon túlra, leereszkedő buksisimogatás helyett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös előadást hozott létre; a Vöröst.
- Csáki Judit, HVG

Nyers, fájdalmas múltidézés. (…) A két társulat egymáshoz harmonikusan illeszkedő színészi játéka – Szirtes Ágira, Fekete Ernőre, Szilágyi Nándorra, Pálfi Ervinre gondolhatunk elsősorban – szikár, szuggesztív atmoszférát teremtenek.
- Pethő Tibor, Magyar Nemzet

Különösebb hanghatások és a vér látványa nélkül is döbbenetes élményt nyújt az előadás.
- Terhes Tamás, Délhír

Egy súlyos és sokáig elhallgatott történelmi traumát állít színpadra Máté Gábor. (…) Tény, hogy sem Magyarország, sem Szerbia nem jeleskedik a saját történelmének feldolgozásában, mindenütt sok a tabu, és az ebből fakadó félretájékozódás, szélsőséges hisztéria.
- Balla István, HVG

Máté Gábor rendezése egyszerűen nem a tiszteletadással van elfoglalva, illetve úgy tiszteleg, hogy okokat keres velünk együtt. (…) A játék végig feszes, egyszerre két nyelven zajlik, a szerbiai magyar színészek hol magyarul, hol szerbül beszélnek, hol pedig közvetítenek a magyarul beszélők között, és ez amellett, hogy könnyedén teremt egyfajta realista miliőt, létrehoz egy meglehetősen bizarr, kiszolgáltatottság-érzetet a nézőben – nem csak az adott szereplő, ő sem érti, mi történik, csak sodródik az eseményekkel. (…) Ott munkál benne valami közösségi brutalitás, hogy szörnyen kegyetlenek vagyunk egymással, hogy a különféle ideológiák csak palástolják azt, ami amúgy is bennünk van, hogy mindez összebékíthetetlen, eleve elrendelt ellentéteket teremt, hogy mindez közben játék, csak sajnos vérre megy, valahol eldurvult, hogy mindennek egésze ott munkál bennünk, a múltunkban, a történelmünkben is ott van, hiába nem foglalkozunk vele.
- Nyulassy Attila, 7óra7

Cziegler Balázs díszlete nem attól különleges, hogy átgondolt szimbolikájával és érzékeny anyagiságával kilép a kulisszák hagyományos, alárendelt szerepéből, és az előadás motorjává válik. Kivételessége abban rejlik, hogy mindezt egyetlen, uralkodó látvány komponálása helyett egy sokrétűségét a játék szerves részeként felfedő közeg megteremtésével éri el. (…) a tabu feloldása csupán az első lépés a trauma feldolgozásának hosszú és talán csak közösen végigvihető folyamatában. De fontos lépés.
- Ady Mária, Fidelio

…hogy a gonosz sátáni eredetű-e, vagy banális, arra azt hiszem, itt más választ kapunk: a Vörösben a gyilkosok nem szánalmas pojácák, (…) Ahogyan szó sincs arról sem, hogy „veszélyes és csillapíthatatlan gyilkolási vágytól fűtött”, „perverz szadista személyiség”-ek műve lett volna akár 41-42, akár 44. Nem, ők is mi voltunk.
- Szerbhorváth György, Élet és irodalom

…az előadás megtekintése csak a tapasztalás első fázisa. A Vörös befogadása ugyanis késleltetve van: az előadás során a vérünkbe ivódva áramlik szét a testünkben, húzódik be minden sejtünkbe és molekulánkba. Valódi hatását azonban csak egy későbbi, lappangási időszak után fogja kifejteni. Ha jól működik, mint egy, a szervezet immunitását segítő oltás, belülről emészti majd fel a bennünk dúló mérgeket. És akkor talán ezektől a régen cipelt terhektől is megszabadulhatunk.
- Gyurkovics Virág, 7nap

Vörös

Képek

Jegyfoglalás

Műsornaptár

Hírlevél

Jegyinfó

Infó

Partnereink