Réz Pál fordítása alapján írta Parti Nagy Lajos
Egy ismeretlenül is ismerős város peremvidéke.
A centrum közel, mégiscsak peremvidék ez. Figaróstul, donhuánostul, lövészárkostul, maszkabálostul. Egy kiglancolt Klisza, egy túlzummolt Zimony.
Eszeháborodott világ, gázmaszkok és rézfúvósok, zsákok és beretvák, ténta és vitriöl, bombák és kénszag.
Hol karnebál van, ott karnebál van.
NAE GIRIMEA, borbély és felcser – Balázs Áron, Sterija-, Pataki Gyűrű-, Jászai Mari-díjas
IANCU PAMPON – Mészáros Árpád, Sterija-díjas
NACHE RAZACHESCU avagy PUKKANCS – Magyar Attila, Erzsébet-díjas
ADÓHIVATALNOKI GYAKORNOK – Sirmer Zoltán
IORDACHE, Girimea segédje – Huszta Dániel
FELÜGYELŐ – Giric Attila
DIDINA MAZU – Ferenc Ágota
MIŢA BASTON – Elor Emina, Pataki Gyűrű-, Sterija-díjas
MIŢA BASTONOK KARA – László Judit, Figura Terézia, Német Attila Dodó, Simon Melinda, Faragó Edit, Pataki Gyűrű-díjas
PINCÉR – Kőrösi István
ÁLARCOS NŐ – Crnkovity Gabriella
SZERB NEMZETISÉGŰ BÁLI KÖZÖNSÉG – Gombos Dániel, Pongó Gábor
Dramaturg, fordító – Szabó Jenő, m. v.
Díszlet – Cristian Marin, m. v.
Jelmez – Ledenyák Andrea, m. v.
Zeneszerző – Mezei Szilárd, m. v.
Rendezőasszisztens – Lénárd Róbert
Súgó, ügyelő – Bíró Alekszandra
Hang – Bíró Tibor
Fény – Majoros Róbert
Fotó – Srđan Doroški
Rendező: Sorin Militaru, m.v.
***
Ion Luca Caragiale
(1852-1912)
Az élete – kereken hatvan évet kapott a sorstól - felettébb zaklatott volt. Amikor született, még nem is volt román állam. De volt már román irodalom és román színház.
21 éves korában már versei és humoros prózai írásai jelentek meg. 26 éves korában viharos sikert arat kitűnő komédiája, a Zűrzavaros éjszaka. Ekkor már van Román Királyság, megélni azonban versekből és humoreszkekből sehogy se lehet, még a sikeres vígjáték honoráriuma sem olyan jelentékeny, hogy nyugodtan lehessen írni, olvasni, újságokban vitatkozni, még kevésbé családot alapítani. Volt házitanító, köztisztviselő, vasúti resti vezetője, újságíró, sörcsarnok-tulajdonos, színigazgató, csaknem egy egész évig a romániai színházak főigazgatója. Közben a színházak lelkesen várják vígjátékait, csak éppen keveset fizetnek...
Népszerű, sikeres, de örökös pénzzavarban él. Közben az irodalmi élet meglepően idegenkedik tőle. A haladó és maradi írók abban egyetértenek, hogy képtelenek elviselni Caragiale sikereit, tehetségét, kifogyhatatlan mondanivaló-gazdagságát. Ő megpróbál otthont találni, előbb a konzervatív írók körében. Ott kinézik, elviselhetetlenül haladó, liberális embernek és művésznek tartják. Akkor közeledik a haladó körökhöz, ott maradisággal vádolják, mert eszménye a francia klasszicizmus túl fegyelmezett drámaszerkesztése.
A legelképesztőbb rágalom következett. Caragialét nemcsak ócsárolták, hanem bíróságon feljelentették plágium, azaz irodalmi mű ellopása címén. Feljelentés érkezett ellene, hogy a Megtorlás című tragédiát nem is ő, hanem egy Kemény István nevű magyar író írta. A per komédiába torkollott. A bírák nem csak a dráma magyar eredetijét nem találták, de az is kiderült, hogy Kemény István nem is létezik. A bíróság kénytelen volt felmenteni a megrágalmazott írót.
Neki azonban elment a kedve az örökös védekezéstől. Két évvel a persorozat megindulása után hátat fordított hazájának. Berlinbe költözött. 52 éves volt.
Többé egy sort sem írt.
