Kosztolányi Dezső prózái, levelei, és Pacsirta című regénye alapján
Szereposztás:
| Pacsirta, Orosz Olga | Táborosi Margaréta m.v. |
Munkatársak:
| Zongorán közreműködik | Ralbovszki Csaba |
| Gitáron közreműködik | Kovács Zoltán m. v. |
| Fény | Flajsman Róbert |
| Osztályvezető tanár | Hernyák György, Jászai-díjas |
| Szupervizor | Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas |
Egyedül a színpadon, a belső hangom és én. A gondolataimat is kihangosítva hallom, beszélgetek saját magammal magamban, majd csak az én hangom töri meg a csendet.
A monodráma alapötletét a Pacsirta című regény adta. Két nő története. Az írásokat úgy próbáltam rendszerezni, hogy kiderüljön a lelkiviláguk, és vágyuk, hogy az élettől kapjanak valamit. Persze vannak érzések, amelyek mindkettejükre érvényesek... Kosztolányi Dezső vénlányként megöregedő húgáról, Mariskáról mintázta „főhősét”. Orosz Olga – aki a regény kerettörténetében szerepel – az a nőtípus, akinek a vidámsága még a bánatánál is szomorúbb. Úgy éreztem, megéri azonos rangra emelni e két szerepet. Két hervadó ember, akik kezdik megszokni a magányt, lelkileg torzulnak, csúnyulnak. Önmagukba zárkóznak. Őket a bánat jegyezte el, és a bánat járt rosszul.
-Táborosi Margaréta
Csak a szenvedés által látjuk meg a világot. Aki nem szenved, az vak. Az nem tud írni.
-Kosztolányi Dezső
Részlet a monodrámából:
Én nem szeretnék egyedül lenni, amikor meghalok. Egyedül éni rossz, de egyedül lenni, akkor a halál órájában, az még rosszabb. Habár egy emberélet utolsó mozzanataiban mindig van valami ünnepi, valami végzetesen megrázó. Biztos lesz nekem is.
LXIII. évad
A Magyar Társulat II. bemutatója az Art Moziban
Bemutató: 2007. 11. 05.
