A Sturcz József Amatőr Színjátszó Csoport vendégjátéka

Népdalokkal, fúvós zenekarral, operettslágerekkel tűzdelt színházi kavalkád. Főhősei a második világháború közepén, Kupuszinán élik megszokott mindennapjaikat, ahova a háború viszontagságai még nem jutottak el, mégis ott terjengnek a levegőben, a szereplők gondolataiban, mondataiban. Központi karaktere Trezka, egy cserfes, olykor gyermekien butuska, fiatal lány, aki remekül megvan saját kis álomvilágában. Komoly tervei vannak, színésznőnek készül Pestre, de titkon gyakran zűrös szerelmi életét próbálja csiszolgatni, több-kevesebb sikerrel.

A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXII. Találkozójának szakzsűrije a találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadásáért PATAKI LÁSZLÓ-DÍJJAL tüntette ki Gosszé Endre darabját, amelyet Molnár József állított színpadra. 

Éljen a népszínmű! /Sturcz József Színjátszó Csoport – Trezka/ – Kritika

(forrás: KASzT)

Mi a titka a kupuszinai előadásnak? Miért távoztak jókedvűen, megemelkedett lélekkel a Trezka nézői: helyiek és vendégek, művészszínházi elkötelezettségű alkotók, és a bulvárszínház művelői? Miért aratott igazán osztatlan(!) sikert az előadás? Vegyük sorba!

Páratlan stílusérzékkel tudnak, egy sokáig lenézett – bár már Ady Endre által is nagyra tartott -, műfajt, amelyet manapság egyre többre értékelünk; a népszínművet. Tudják ezt a stílust mindenestül.

Pazarul játszik a zenekar, akik annyira együtt élnek a játékkal, hogy még nevetnek is legjobb poénokon. Remekül szólalnak meg a dalok, legyen az népdal, nóta vagy operett. A népszínmű szerzői koruk slágereit szerkesztették a cselekménybe, és ezt tette közismert örökzöldekkel a rendező, a tévedhetetlenül válogató Molnár József. Így kerül „Jaj, de széles, ja de hosszú ez az út”, a Mágnás Miska, vagy a Csárdáskirálynő híres dalai mellé. Hibátlanul poentírozzák a remek népi abszurd vicceket („Ha egyikünk meghal, én felköltözöm Trezkához”). Fantasztikusan táncolnak – kicsik és nagyok. Csak úgy árad az életenergia a színpadról. Igényes a színrevitel, gyönyörűek a viseletek, és hordani tudják őket. Gyönyörködve hallgatjuk az ízes tájnyelvi beszédet, megörülünk a feledésbe merült tájnyelvi szavaknak. Ez a nyelv élő és eleven, s bár vélhetően nem így beszélnek a mindennapokban, bizonyára ismerik. Kitűnőek a színészek, fantasztikusan eredeti figurák a bátran harsányan megfogott karakterek. Nagyszerűek a főhősök. Na és a címszereplő igazi meglepetés. Nincs népszínmű előadás a maga Blaha Lujzája nélkül, akiről Ady írta, hogy bármi történjék is a színpadon, nem lehet mást nézni, csak őt. Ilyen volt Csernai Panna is.

Vannak sodró, kacagtató jelentek, ám van igazán megindító szépségű, lírai játék is. Gyönyörű kép a falu végére űzött Bözsi búslakodása a gémeskút (mert az is van!) mellett. Magától értetődően simul az előadásba az ismert, értett, megélt esküvői rítus. Ilyen a násznép reggeli mosdatása a kútnál. Az ifjú pár a kút vizével megsimítja a felsorakozó násznép arcát. A konfliktusok elsimulnak, a szereplők megtisztulnak. Minket nézőket is átmosott ez a nagyszerű közösségi színház, amelyben nagy szeretettel, igényesen, elementáris életörömmel játszott nekünk a Strucz József Színjátszó Csoport Kupuszináról.

P.B.