home
2021. október 23. szombat
files/other/2020.02.28.07.42.53_5e58b66d0cb53_a-szinhaz-olya-ter-ahol-a-lathatatlan-testet-olthet_resized.jpg

Őszi szonáta

Ingmar Bergman
vendégjáték

A Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Mikházi Csűrszínház, a Komáromi Jókai Színház és a Forrás Színház közös produkciója
 

A fotók megtekintéséhez kattintson IDE.

 

 Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
Aki most magányos, mindétig az marad,
felébred, olvas, tolla levélen szalad,
s az allén kóborol hosszú éjszakákat
törékeny lombú, őszi fák alatt.

(Rilke: Őszi nap)

Charlotte, az anya és Eva, a lánya hét év hallgatás után találkoznak egymással. Akár akarják, akár nem, kénytelenek végigbeszélni közös dolgaikat. Feszítő kérdések sorakoznak kettejük viadalában: tudunk-e odafigyelni a másik emberre, vagy ez az odafigyelés a másik szempontjából már nyűg és gyötrelem? Nem késtünk-e el a másik iránti szeretettel és figyelemmel? Tudunk-e bocsánatot kérni, s meg tudjuk-e bocsátani a másiknak a felismert vétkeket? És aztán hogyan tovább?

Szereplők:

Charlotte – Farkas Ibolya
Eva – Molnár Anikó
Viktor – Vukosavljev Iván
Helena – Diószegi Imola

Zenei vezető – Oberfrank Péter
Díszlet – Pataki András
Jelmez – Szélyes Andrea
Fény – Kovács Ferenc
Rendezőasszisztens – Savanyu Gergely

Rendező – Pataki András

 

 

A produkció a Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Komáromi Jókai Színház, a Mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház, a Pesti Magyar Színház és a bécsi Europa Club együttműködésében jött létre. A négy szereplőt négy különböző színházi műhely, illetve térség delegálta. Charlotte szerepében az erdélyi színjátszás egy kiemelkedő művésze, Farkas Ibolya lép színpadra. Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója Viktort alakítja a színpadi játékban, Helena szerepét Diószegi Imola formálja meg, a soproni teátrumból pedig Molnár Anikó látható Eva szerepében.
Az előadás őszi soproni premierje hatalmas és katartikus sikert hozott a darabot színpadra állító stábnak. Hosszú percekig tartó vastapsot kaptak a szereplők, akiket a nézők alig akartak leengedni a színpadról.
Pataki András rendező örült a fogadtatásnak, s annak is, hogy a soproni teátrum már hagyományos januári magyar kultúra napjához közelítő vajdasági turnéjára ezt az előadást vihetik el.
- Teljesen lenyűgöző ez a történet. Minden benne van az életünkről, emberi kapcsolatainkról, családi viszonyrendszereinkről, boldogságunkról, boldogtalanságainkról. Képesek vagyunk-e az együttélésre, a megbocsátásra? Felül tudunk-e emelkedni sértettségeinken, akarunk őszintén beszélni egymással? Az Őszi szonáta az emberi lélek mélységét mutatja meg számunkra. Látszólag női darab, de mi férfiak sem úszhatjuk meg, hogy szembesüljünk a történet kérdéseivel, amelynek a vége az: el kell jutnunk a szeretet katarzisáig - hangsúlyozta Pataki András, aki hozzáfűzte, a zene nagyon fontos szerepet tölt be a darabban és az egész produkcióban. Nem kiegészíti azt, hanem szerves része az előadásnak.
- Ő egy olyan asszony, aki a zenébe menekült, ott találta meg önmagát. Nem tud letérni az általa meghatározott útról és a saját gyerekei életében ugyanazt a hibát követi el, mint a szülei vele szemben - mondta Farkas Ibolya színművész, aki Charlotte szerepét formálja meg az előadásban, majd folytatta: egy szerep elvállalásakor rendkívül fontos számomra, a darab minősége. Mennyire foglalkoztat vagy érint meg az alkotás mondanivalója. Ingmar Bergman műveit nagyon szeretem. Az Őszi szonáta olyan feladatot ad egy színész számára, hogy a mélységet boncolgassa, tárja fel, nyilvánvalóvá tegye azokat a problémákat, érzéseket, melyeket egy adott helyzetben átélhetünk a saját sorsunkban is - hangsúlyozta a színművésznő, aki szerint az általa játszott Charlotte különleges, rendkívül színes személyiség, összetett jellem.
- A műben ezt mondja: "Én tulajdonképpen semmit nem tanultam meg a szeretetről. Csak a zene adott lehetőséget, hogy kifejezzem önmagam. " Amikor viszont egy adott pillanatban lemond a pályafutásáról, hogy a családjával lehessen, nem érzi jól magát. Ott van velük, de ezt úgy éli meg, mint egy kudarcot. Bármilyen furcsa, ezt akár elfogadhatónak is tartom. Én is gyakran hangsúlyozom, hogy a színház jelenti számomra az életet. Akár Charlottenak a zene. Nagyon sok, izgalmas kérdést boncolgató rétege van az Őszi szonátának a néző és a színész számára is - mondta Farkas Ibolya.
Molnár Anikó Eva szerepét alakítja a a színpadi játékban.
- Ennek a lánynak a sorsát a szeretethiány befolyásolta. Mindig azt kereste, ki ő, hol a helye a világban, mi az útja. Nem volt mellette támasz, visszaigazolás, ezért kialakult benne egyfajta kisebbségi érzés. Eva írt egy könyvet. Ez is benne áll: "Meg kell tanulnom élni, minden nap ezt gyakorlom. A legnagyobb akadály az, hogy nem tudom, ki vagyok, sötétben tapogatózom. Ha valaki szeretne, és elfogadna olyannak, amilyen vagyok, talán végre szembe mernék nézni önmagammal." Ő a legnagyobb problémáit gyerekkorára vezeti vissza. Elhanyagolták, magára hagyták szülei. Mindig szélsőségesen gondolkodott, s amikor hét év után találkozik anyjával, annak szemére veti minden hibáját és a szeretetlenségét. Közben küszködik a megbocsátással, próbálja megérteni anyját, az ő igazságainak, sérelmeinek kimondása közben is. Nem feltétlen művészcsaládi sors az övék, emberi kapcsolatainkban mindezekkel a kérdésekkel ugyanúgy szembesülünk - húzta alá Molnár Anikó.
Az Őszi szonáta októberben a soproni színház kamarabérletében volt látható és a következő évadban is műsoron tartják. A tervek szerint a most készülő színpadi játék a vajdasági turné után várhatóan megtekinthető lesz Erdélyben, Komáromban, Bécsben és Budapesten a Pesti Magyar Színházban.

 


 

Partnereink