A tartalomhoz nagyon passzol a forma: az egyre zavarodottabb Jane fejének belsejében járunk, ahol az idilli gyerekkor, a titokzatos múlt és a rettenetes jelen epizódjai, látomásos képei folyton összeütköznek és -keverednek, végképp elbizonytalanítva a valóság talaján egyébként is bizonytalan lábakon álló Jane-t. Pesitz Mónika mindent tud erről az elviselhetetlen, gonosz, mégis minden idegszálával szeretetért remegő, szűkölő félelemben tengődő alkoholbeteg nőről, aki csal és akit megcsalnak, aki hazudik és akinek hazudnak, aki csak szeretne élni, de ezt az elképzelt életet mások tegnap is, ma is, újra és újra elrabolják tőle. Jane homályban éli életét, szeretteinek és gyűlöltjeinek már arca sincs, hangok, sztorik, traumák labirintusában rója reménytelen köreit.
Jászay Tamás: revizoronline.com
Krimi és családi dráma a színpadon egy fátyolszerű, álomképet generáló függöny mögött. (...) Azt gondolnánk, hogy ez a vászon később lehullik, s úgy kezdődik majd el az előadás, viszont nem így történik. Végig az átlátszó vászon mögött folynak az események, tehát megjelenik a „negyedik fal”, ezzel is elhatárolva bennünket, nézőket, a darab szereplőitől, illetve a gondjaiktól. Olyan érzésünk támad, mintha egy filmet néznénk. Bravúrosan megoldott képeket látunk, többsíkú díszletet, melyet a világítással még jobban hangsúlyoznak. (...) Az alaptörténetet leginkább egy krimihez hasonlíthatjuk (ahogyan a filmet is), a két nő kapcsolata lassan bontakozik ki a szemünk előtt. (...) Színészileg sem könnyű feladat egy ilyen jellegű drámában végig a csúcson lenni, viszont mindenki nagyon nagyot alakított ebben a csaknem háromórás krimiben.
Szerda Zsófi - Hét Nap
A történet mindvégig feszes, nem elég, hogy fenntartja az érdeklődést, de nagyon nehezen ereszti a nézőjét. Még többet és többet akarunk látni ebből a világból, kicsit rosszul is esik a szünet, mert kizökkenti az embert abból a sejtelmes, baljós és a végtelenségig nyomasztó hangulatból, amely az első perctől fogva uralja a lelkünket. (…) Ernyei és Galambos szövegkönyvében semmi nem felesleges, minden jelenetnek, minden mondatnak megvan a maga helye. (…) Ráadásul kiválóan él a pszicho-thriller eszközeivel, a feszültségkeltés már-már hitchcocki magasságokba emelkedik, hiszen soha nem tudhatjuk, mi lesz a szereplők következő lépése, ki marad életben. Pesitz Mónika Baby Jane-ként olyan alakítást nyújtott, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. A végletekig hiteles minden megmozdulása, minden rezdülése, minden szava. Kiválóan jeleníti meg a megkeseredett, alkoholista nőszemélyt, akit a múlt árnyai sötét démonként folyamatosan kísértenek.
John Theatre - Színház az egész...
