A Zentai Magyar Kamaraszínház előadása

Egy nő – hat férfi. Hat kísérlet a párkeresésre. De mintha átok ülne Liselottén, egyik férfi sem alkalmas a házastársi szerepre. Vagy mégis? Kiben van a hiba? A saját elképzeléseihez végig ragaszkodni próbáló nőben, vagy az alkalmazkodásra képtelen mai férfiakban? Mit kell feladnunk önmagunkból, hogy megtaláljuk az egyéni boldogságot? Fergeteges, vígjátéki úton haladunk a végső megoldás felé…

Szereplők:

Liselotte, harmincöt éves, bájos jelenség
– Vicei Natália (Jászai Mari-díjas színművész)

Férfiak (Karl, Liselotte régi osztálytársa, Ludwig, könyvelő, Henrik, Heinrich, a vízvezeték-szerelő, Roland, a költő, Nikolaus, a hajléktalan, Fekete Szmokingos Férfi…)
– Ralbovszki Csaba

Díszlet: Szilágyi Nándor

Jelmez: Janovics Erika

Asszisztens: Kovács Nemes Andor

Rendező: Mezei Zoltán
 

A Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatója előtt Pozsgai Zsolt író nyilatkozott a Magyar Szónak

A darab kísérlet a párkeresésre. Hat próbálkozás a magánytól való menekülésre, vágyakozás a boldogságra. Nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte a legtöbbet játszott magyar vígjáték. Mit gondol, miért? Milyen titok rejlik ebben a drámában? – Talán mert olyan témákat feszeget, amelyek minden nő életében előfordulhatnak akárhol él a Földön. Nem magyar specifikum, nem kötődik sem gazdasági, sem politikai, sem társadalmi helyhez, hanem egy általános emberi történetről szól. A darab a férfi és a nő kapcsolatának melyik dimenziójára helyezi a hangsúlyt? Ön is többször megrendezte... Mire volt kíváncsi? – Azért rendeztem meg többször, mert mindig érdekelt, hogy milyen színészegyéniség milyen módon tud hozzáállni, vagy mennyiben változik meg más-más színészekkel ugyanaz a dráma. Ez egy tizenöt éves magány utáni társkeresésről szól, amikor már a kompromisszumkészség az elsődleges, és nem feltétlenül a gyermeki szerelem. Amikor már arról van szó, hogy hogyan lehet kompromisszumokat kötni egymással, hogy ebből valamiféle tartós kapcsolat alakuljon ki. Ezek a férfiak, akik belépnek a nő életébe, ezek valahogy kötődnek vagy más nőkhöz, vagy a saját álmaikhoz, vagy az elvárásaikhoz és nagyon valószínű, hogy erre a kompromisszumra képtelenek. Úgy gondolom, hogy világjelenségről van szó, de Magyarországon mindenképpen nagyon nehéz a társkeresés és a hosszabb időszakra szóló párválasztás, pontosan azért, mert a kompromisszumkészségünket rejtjük el a mai társadalmi közegben. Úton-útfélen azt sugallják, hogy a mai világban a szingli életmód a trendi. Miközben az ember a lelke mélyén társra vágyik. – Biztosan így van, hiszen az ember nem magányra van kódolva. Ezért a darab sem arról szól, hogy az ember meneküljön el a kapcsolatok elől. Tehát nem rombolás, hanem inkább gyógyszer kíván lenni. Ha végignézem, akkor talán megértek valamit. Talán meg tudom szorítani kicsit a feleségem kezét a nézőtéren, és talán arra jutok, hogy bizony érdemes ezekért a kapcsolatokért akár önmagunkból is sokat föladni, ha a másik is hajlandó ugyanerre... Eljön a zentai bemutatóra? – Különösen nagy öröm a számomra, hogy van olyan hely, ahol színházak nyílnak, míg itt Magyarországon inkább bezárnak. Szívesen megnézem az előadásokat, különösen akkor, ha más rendezi és nem én. Most volt nemrégiben Erdélyben egy bemutató, két hete Szkopjéban került színpadra. Nagyon szeretem ezeket a különbözőségeket, hiszen azért országonként, vagy világonként eltérő a hozzáállás ehhez a problémához. Nagy örömmel várom a zentai bemutatót!

- Gruik Ibolya