Illetve az előadás pontos címe:
KREÓN
Avagy ellenében a szélnek,
avagy egy aktív hulla kiáltványa,
avagy mindennek az ellenkezője is igaz.
Vagy fordítva
zenés-táncos anti(k) tragédia
Kreón, Théba királya – Mácsai Endre m.v.
Erinnüszök:
Megaira, az emlékező – Pámer Csilla m.v.
Alektó, a kíméletlen – Baráth Attila m.v.
Tísziphón, a kérlelhetetlen – Hajdú Tamás m.v.
Rendező/osztályvezető tanár: Hernyák György, Jászai-díjas
Segédtanár: Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
Munkatárs: Bartal Kis Rita m.v.
Jelmezterv: Pesitz Mónika
Fényterv: Mezei Zoltán
Fény: Flajsman Róbert
vallmint köszönjük a segítséget:
Szilágyi Nándornak
Szedlár Rudolfnak
ifj. Kucsera Gézának
2010/2011
A Magyar Társulat V. bemutatója
a Soltis Lajos Stúdióban: 2011. 06. 08.
Kreón, Théba királya kihírdeti, hogy Polüneikészt, Antigoné testvérét tilos eltemetni. A fiatal harcos bűne az volt, hogy városára támadt, annak érdekében, hogy letaszítsa fivérét a trónról. Antigoné nem nyugszik bele a parancsba és titokban elhantolja bátyját. Hamarosan elfogják, de ő büszkén vállalja tettét. Antogoné ezért börtönbe kerül, annak ellenére, hogy Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya. Amikor Haimón minderről értesül, megkísérli meggyőzni apját, de ő nem vonja vissza szavát... Kreónt végül fia halálának jóslata téríti észhez, de akkor már késő... A sziklasírhoz igyekszik, hogy kiszabadítsa Antigonét, de érkezése pillanatában Antigoné holtan esik össze, Haimón pedig leszúrja magát. Kreón fia holtteste mellett tudja meg a hírt, hogy felesége is öngyilkos lett, mert őt okolta a család szörnyű balsorsáért.
Itt kezdődik a mi történetünk...
Ember, emberi lény vagy. Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
Mi hatalmunkba kerítjük a lelked legbelsejét, újjá alakítunk.
Elviselhetetlen számunkra, hogy egy hibás gondolat létezhessék bárhol a világon,
akármennyire titkos és erőtlen is.
Mi megtisztítunk téged.
Megváltoztatunk.
Fel tudod fogni, hogy mit jelent ez?
Forrásmunkák:
Láthatunk vicces árnyjátékot a thébai mondakör zanzásított változatával, erős és lendületes mozgásanyagot, ettől valamivel elmaradó énekesi-zenészi teljesítményt, rengeteg ötletet, energiát és meggyőző színészi pillanatokat, mint például az összetört, meggyötört Kreón (Mácsai Endre) monológját. És ahol ez a szintén antik és közben egyáltalán nem antik hatalmi játék végképp összeér a Köztársasággal, az a vége. Mert hiába minden, hiába a behódolás is, bocsánat, az ebben a világban sem létezik.
- Turbuly Lilla, 7óra 7
A játék két alappillére: a mélyről jövő, őszinte mozdulat és a geg, a bohóctréfa között jojózik. Mácsai Endrén kívül mindenki több szerepbe búvik az egy óra húsz perc alatt. Mácsainak nem is lehetne rá alkalma vagy energiája, hiszen Kreón, akár a fleshbackekben, akár a minden valós tértől hátratántorodó ítélőszéken, önmagát alakítja. (...) A többiek sosem csak fúriák: mindannyian megjárják a vállalt komédiás-bohóc, a zenész, a piknikező gyerek, a bíró, az állat, a plebs karakterét (...) Ők a zenei kíséret is, néha kórusként dolgoznak, néha csak Hajdú ragad akkusztikus gitárt, és performál egy-egy Illés-slágert. Brutalitásuk és játékosságuk kiegyensúlyozott.
- dRót, Képes Ifjúság
Mindenképp pozitívnak tartom, hogy az Antigoné szereplői közül Kreónra helyezik a hangsúlyt. Az ő tragikuma döntéskényszeréből ered, hiszen addig, amíg Antigoné az istenek által preferált értékrendet, mely eredendően megegyezik az ókori családcentrikus világképpel, addig Kreón az új, államcentrikus világképet képviseli. (...) Mégis, a darab, amellett, hogy mélyenszántó gondolkodásra ösztönöz, szórakoztat is. Akár találóskérdésekkel is. Kíváncsi volnék, az olvasó tudja-e, hogy ha egy szfinx egy nap alatt egy tojást tojik, akkor hány szfinx hány nap alatt hány tojást tojik?
- Kiss Kornél, Magyar Szó
Az előadás az embert önmagában célozza meg, miközben sok minden mást is eltalál – legyen az emberi, vagy éppen embertelen. (...) A Kreón – a maga humorba oltott tragikumával – a legsúlyosabb együttállás drámája, hívjuk ezt az együttállást akár embernek, akár emberi közösségnek. Ott ér véget az előadás, ahol embervoltunk tökéletlensége és a lelkiismeret ezzel szembeni kérlelhetetlensége, avagy az egyén önazonosságért vívott küzdelme és a társadalom – általunk ráruházott – emberformáló feladata éppen azonos súllyal állnak előttünk. Az alkotók elvisznek minket odáig, ahol már igaza van Kreónnak, és még igaza van az Erinnüszöknek, avagy tetszés szerint: ahol még nincs igaza a királynak, és már nincs igaza az isteni rendfenntartóknak. Egy katartikus pillanatban megmutatják, hogy nem lehet közhelyekre csumázni az embert, sem észosztással feloldani a feloldhatatlant.
- Török Ákos, 7óra7
