Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert monodrámája egy tanár és egy osztály különös háborújának története. A tanulók levélben tudatják némettanárukkal, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Hadüzenetükben teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Klamm tanár úr megpróbál a normális iskolai keretek között tovább tanítani, ám ebben az osztályban ez már nem lehetséges. Majd ő is meghirdeti saját háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Abban reménykedik, hogy a diákokat ebben a furcsa háborúban maga mellé tudja állítani. Ők azonban továbbra is hallgatással válaszolnak egyre őrültebb megnyilatkozásaira. Jelenetről jelenetre foszlik le az elvárásoknak megfelelő viselkedés és modor hősünkről, aki végképp elveszítve a talajt lába alól olyan tabukat is néven nevez, melyek az iskolai konvenciók alapjait kérdőjelezik meg.
A dráma egy tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játék, a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A osztálytermi színházi előadás nem drámafoglalkozás, nem tornatermekben turnézó utazószínház vagy „rendhagyó irodalomóra”, de nem is dramatikus osztályfőnöki óra. A műfaji meghatározás olyan előadásra utal, melyben a drámai hatást fokozza, hogy a „sűrített valóság”, vagyis a fikció valódi vagy ahhoz hasonló színházi helyszínen kerül bemutatásra.
A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj nemcsak a színházban, hanem akár az iskolákban, osztálytermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi iskolai élet során találkoznak. Szórakoztatva, elgondolkoztatva segít fejleszteni a tizenévesek kommunikációs, konfliktuskezelő és empatikus készségét. A darab sajátos dialógusa, melyben Klamm mondataira minden alkalommal a diákok némasága felel, akár a görög sorstragédiák, a főhős bukásával végződik. Érzünk-e katarzist vagy bármilyen elégtételt Klamm furcsa bocsánatkérését hallva? Vagy elnyeri, akár a legcsekélyebb mértékben is, csodálatunkat riasztó őszintesége? Ezekre a kérdésekre az előadásokat követő beszélgetések során egymásnak kell megfelelniük az osztályteremben maradt diákoknak és tanároknak. A válaszok segítséget adhatnak mindnyájuknak a másik oldal és saját helyzetük jobb megértéséhez.
