A magyarkanizsai Együtt Veled – Értük; Értelmi és Testi Fogyatékosok Érdekeit Védő és Segítő Egyesület Fény-Bárka társulata bemutatja
Időtlenek c. performance-át 15 percben
Rendezte: Mácsai Mónika, Oláh Tamás

A magyarkanizsai Fény-Bárka társulat, amelyet szakmai körökben A sérültek színházaként szoktak emlegetni, idén is bemutatkozott a vajdasági magyar amatőr színjátszók szemléjén. Ezek a fogyatékkal élő fiatalok 15 perces kis előadásukban olyan merészen és őszintén szóltak önmagukról, valójukról, és kapcsolatukról az élettel, szerelemmel, gyásszal, és Istennel, hogy nemcsak a nézők, de a szakmai zsűri is kiemelte, hogy az egyik legjobb és legmaradandóbb élményt jelentették a Találkozón. „..tulajdonképpen a mindenki számára fontos és központi kérdéseket feszegetik: idő, kapcsolatok, szülők, család. Ezek azért fontos dolgok, mert mindenkit foglalkoztatnak, ám ilyen módon, ilyen őszintén nagyon ritkán mondjuk ki mit is gondolunk valójában ezekről, hogy ez nálunk, velünk hogy is volt.” – mondta Perényi Balázs. 

Az előadás díjakat is kapott a szemlén:
- A szakmai zsűri a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Különdíját adományozta a társulatnak, vendégszereplést a Délvidéki Magyar Színjátszás Napja keretében a szabadkai Népszínház színpadán.
- A diákzsűri pedig A Legjobb Előadás Díját adományozta nekik.

Az előadásról: 
Kellemetlen igazság, hogy a fogyatékkal élők a társadalom perifériájára szorultak. Egy átlagembernek alig akad olyan személyes élménye, mely egy fogyatékkal élő személlyel kapcsolatos. Előadásunkkal hidat szeretnénk verni az átlag- és a fogyatékos populáció között. A performance létrejöttét egy több mint féléves, szeptembertől március derekáig tartó műhelymunka-sorozat előzte meg. Olyan témákkal dolgoztunk e foglalkozások során, melyek minden emberben közösek. Hiszen mindannyian voltunk már szerelmesek, veszítettünk el valakit, éltünk meg elutasítást, gondolkodtunk Istenről. Csapatunk tagjai nem szerepeket játszanak a színpadon, hanem önmagukat adják, s teszik ezt azért, hogy a szánalom tekintete – mellyel oly gyakran szemléljük őket – önmagunk bennük való felismerésének tekintetévé válhasson.