Szereposztás:

Munkatársak:

 
Az előadás a Drámaírói Kerekasztal kezdeményezésére létrehozott
Katona József pályázat nyertes produkciója.

1992-ben mikor a darabot írtam, volt egy üres, légbőlkapott nevem, a Sárbogárdi Jolán, illetve volt egy kisregény, A test angyala, melyet a Jolán neve alatt jelentettem meg korábban. Volt továbbá bizonyos hangjáték-pályázat, melynek Huszárok volt a címe. Úgy éreztem, tartozom ennek a kedves, biankó teremtésnek annyival, hogy sorsot, milyenséget írok neki, megmutatom egyfelöl „alkotás” közben, másfelöl a saját szürke életében, illetve megírom, mi történik, ha e két dolog összeütközik. Megtettem hát Jolánt MÁV-menetjegykiadónak Ibusáron és megírtam egy napját, egy harisnya-szomorú, ám végzetes őszi napját, melynek éjszakáján Sárbogárdi Jolán föllázad, és súlyos függelemsértés keretében előadja éjeinek harapdált gyümölcsét, az általa írt operettet. Erről szól a darab, vagyis az ibusári valóság és a habos-tüllös, persze ugyancsak ibusári vágyvilág reménytelen összegabalyodásáról, arról, ahogy megelevenednek a képzelet strandpapucsnyi huszárai, miközben szegény Jolán kicsit megőrül, vagyis egyszer az életben botrányosan szabad akar lenni, eléggé hiába, mint mindannyian. Szól továbbá az öregedésről, a szerelemről meg arról, hogy mért nem, ha igen, meg arról, hogy a nyelvi szempontú bajok alatt is érző szív dobog. Mindeközben szól paródia és szeretet viszonyáról, és sorolhatnám, hogy nyelvileg mi mindenről. Az Ibusár rólunk, de ne többesszámozzak – rólam szól. Sárbogárdi Jolán én vagyunk.
Egy ősbemutató, az írott szöveg első nyilvános elhangzása előtt az író számára bizonyára fontos, hogy a saját szándékait elképzeléseit, persze egy másik művészet játékszabályai között, minél teljesebben viszontlássa a színpadon. Később, ha a darab van olyan szerencsés, hogy újra bemutatják, s ez egy szerencsés darab, akkor nem annyira az az érdekes, hogy átjön-e a rivaldán az én nem is tudom micsodám, „üzenetem”, mert mért ne jönne át, hanem az, miként gondolkodik az én hajdani szövegemről a rendező, miként rendezi azt elevenné, színházzá, továbbá mit akar és mit tud kezdeni a színész a szerepével, az általam felkínált és nagyjából kirajzolt figurával. Szóval számomra érdekesebb, hogy mások elképzeléseit lássam viszont a közös produkcióban. Több éve játsszák az Ibusárt, érthető, hogy, bár szeretem, a szöveget unom már kicsikét, és érthető, ha meglehetősen kívülről nézem, mint darabot. Ami érdekel benne, az, hogy hogyan lesz időről időre színházzá a papír. Ha úgy tetszik, nem érte izgulok, hanem a társulatért, mely közönség elé viszi.
- Parti Nagy Lajos

Nem is volt olyan egyszerű giccset írni, mint ahogyan azt gondoltam.
- ifj. Kucsera Géza

 

Sajtóvisszhang:

Cimboránk a színház, az előadás, mert benne tánc és ének, repülés és mélyzuhanás, szomorúság és könnyek, magány és mulatozás, mert a mi cseppnyi boldogságunk és tengernyi nyomorunk sejlik fel minden mozzanatban.
- Barácius Zoltán

...itt, a sáros, isten háta mögötti térben a jegykiadó lány ábrándozik egy másik világról, ahol ő a hercegkisasszony, és huszárok esedeznek kegyeiért. Ábrándjainak történetét írja meg két jegykiadás között folyamatosan. Sárbogárdi Jolán jegykiadó ennél fogva kettős életet él. Éli a mindennapok sivárságát, amely a sárban van, hisz ezért töröl mindenki cipőt, amikor a jegykiadó irodájába lép, mert itt ezen a valóságos színen a szutyok a domináns. És éli a vágyainak világát, a rózsaszínű, kissé giccses, de szép és letűnt korok világát: az operett világát, ahol nincs se sár, se közönségesség, se durvaság. Csak lebegés, udvarias mosoly és semmittevő hintázás-kilengés van a csillagos egekig. És ebbe a kettőségbe beleőrül...
- Franyó Zsuzsanna

LXII. évad,
a Magyar Társulat II. bemutatója a Jadran Színpadon
Bemutató: 2006. december 20-án