KRETZKY: Pálfi Ervin
HUFSCHMIDT: Kovács Nemes Andor (Szőke Attila*)
SCHMITT : Pesitz Mónika
KRISTENSEN : G. Erdélyi Hermina
KRAUSE : Ralbovszki Csaba
      
* A 2017/2018-as évadtól Szőke Attila szerepét Kovács Nemes Andor veszi át
 
Dramaturg: Slobodan Obradović, m.v. és Gyarmati Kata
Díszlettervező: Marija Kalabić
Jelmeztervező: Marko Marosiuk
Jemeztervező-asszisztens: Tamara Santrač m.v.
Rendezőasszisztens: Kulhanek Edina
 
Rendező: Veljko Mićunović, m.v.
 

A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának III. bemutatója a 2016/2017-es évadban.
Bemutató: 2017. március 10.
                                                                                                       
Az előadást egy részben játsszuk, hossza 1 óra 30 perc. 

Nehéz megjósolni, hogy Ingrid Lausund drámájának hősei mi mindenre képesek azért, hogy megtartsák helyüket abban a rendszerben, amely A lovakat lelövik, ugye? helyzetére emlékeztet... Ebben a világban minden eladható. Számukra nincs szebb látvány a térdre kényszerített ellenfélnél, miközben ők ezzel egyidőben a hierarchia lépcsőfokán eggyel felettük álló előtt hajlonganak. A vállalati kapitalizmus csapdáiban lejtett táncukhoz nem kell feltétlenül „tiszta kéz”. És ez egyértelmű. Fegyverraktárukban megtalálható a gáncsoskodás, az elégedetlenség, a megaláztatás, a hiú remények keltése, a felületesség, a passzív vagy nyílt agresszivitás, a hatalmi játékok és más tevékenységek, amelyeknek önmagukban nem kell ilyen látványosnak lenniük... kivéve, ha mosolyogva végzik azokat. Ez fontos. Egy gipszmosoly kíséretében minden könnyebben megy. És minden elfogadható. Különösen akkor, ha a lelkiismeretük azt sugallja, hogy mindig igazuk van. És szép volna, ha mindez csak a drámai bonyodalom szintjén maradna. Szép lenne, ha ez az univerzum nem volna lényegi kapcsolatban a mindennapjainkkal. A legszebb pedig az lenne, ha megvolna a lehetőségünk hátradőlni és csak nézőként szemlélni a minden képzeletet felülmúló abszurdot, és csak nevetni ezen a halomnyi eltékozolt életen... Na jó, ez nem volna szép... Nem szép dolog mások szerencsétlenségén nevetni... De ez a szerencsétlenség nem másoké. Hányszor volt már abban a helyzetben, hogy fogyócikknek érezte magát? Hogy az igyekezetéért „kiskanállal” jutalmazták? Hányszor veszítette már el fénysebességgel a „gerincét”– úgy, hogy ennek nem is volt tudatában...? Ez nem tréfa. Ez történik. Ez a valóság. És minden rendben van. Vagyis amennyiben nyugodtan tud aludni...

Slobodan Obradović, dramaturg

ajon a liberális kapitalizmus kritikája közhelyessé vált? Léteznek-e szembenálló felek az örök tranzícióban? Kik a mi embereink és kik az ő embereik? A siker vajon azon múlik, hogy valaki munkaviszonyban van, vagy szabad - azaz felmondtak neki?
Mire hajlandó az ember, hogy megtartsa munkahelyét?
“Gerinces ember akarok lenni, ismét egyenes derékkal akarok járni.” – ez a mondat ma már kissé ellentmondásosan hangzik?

Veljko Mićunović, rendező

Sajtóvisszhang:

Gerincbántalmaktól akkor szenved az ember fia/lánya, ha hosszabb ideig valami nehéz súly nehezedik a hátára, mindennap cipeli, és ettől a gerince is meggörbülni kényszerül. Aztán az is megeshet, hogy a sok hajlongástól, megaláztatástól görbülünk lefelé. (…) Elgondolkodtató előadás ez, hiszen sokszor mi magunk sem vesszük észre, de sérül a gerincünk, görbül egy picit, majd visszaegyenesítjük. Csak ne feledjük: a rossz tartás gerincbántalmakhoz vezet. Járjunk hát kihúzott háttal, nézzünk az emberek szemébe. Akkor is, ha a főnökünkről van szó. Ne térdeljünk, esetleg csak lánykérésnél, és ne másszunk négykézláb senki előtt, kivéve, ha az elgurult üveggolyót keressük. És hogy ez mennyire nem egyszerű, azt is precízen bemutatja számunkra az előadás.
Szerda Zsófia – Hét Nap

2018. - a Fadil Hadžić nevét viselő 42. Szatíranapokon a legjobb társulati összjáték díja

2018. - A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) előadása