‒ zenés metahorror a történelem végéről ‒

Isten hozta a Nagy Tébolydában!
...ahol az elektrosokk diktálja a tánc ritmusát.
...ahol Európa biciklin száguld a vidám semmibe.
...ahol a guminyomok vér és elektromosság.
...ahol a sebességváltó a pszichoanalízis.
...ahol az olajozott golyóscsapágyon elcsúszik a józan ész.

A bicikli ülésén ott csücsül egy halom titkos összeesküvő, jónéhány köz- és önveszélyes, pár anarchista, egy földönkívüli és persze maga Sigmund Freud.

Az ajtó nyitva, de nincs kijárat.

Szereplők:

Dr. Herbert Mayer ‒ Huszta Dániel
Randa Károly király ‒ Mészáros Árpád
Grosman majordómusz ‒ Gombos Dániel
Sigmund Freud ‒ Elor Emina
Ernest M. ‒ Szilágyi Áron, f. h.
Hertha Mayer ‒ Figura Terézia
Sherlock Holmes ‒ Ferenc Ágota
Watson ‒ Pongó Gábor
Józef Kowalsky ‒ Szalai Bence, f. h.

Adaptáció és dalszövegek: Lénárd Róbert
Díszlet és jelmez: Árva Nóra, m. v.
Zeneszerző: Kovács Adrián, m. v.
Színpadi mozgás: Crnkovity Gabriella
Ügyelő, rendezőasszisztens: Lovas Csilla
Fény: Majoros Róbert
Hang: Bíró Tibor
Smink: Bojana Radović
Plakátfotó: Kakuszi Elvira
Fotó: Srđan Doroški

Rendező: Lénárd Róbert

* * * * *

Csak őrülteknek…

‒ Igor Burić  a Fáma a biciklistákról c. előadásról ‒

De tényleg, miért hisz az ember valami hihetetlenben, valami misztikusban és összeesküvés-szagúban, ahelyett, hogy józan eszére hallgatna? Vigyázat, beugratós kérdés!

A kérdést egyébként Svetislav Basara Feljegyzések a biciklistákról című könyve inspirálta, amelynek immár van színpadra állított változata is Lénárd Róbert rendezésében az Újvidéki Színházban.

Mivel a dolog eléggé bonyolult, próbáljuk meg így: ismerik a Kritikus Tömeget, azt az újvidéki jófej kerékpáros bandát, akik reménykednek, hogy egy nap felülemelkednek a már rég kritikus másik tömegen, az autósok tömegén, akik naponta száguldoznak az utcákon, arrogánsan parkolnak, majd a bicikliösvényen járva fenyegetnek az előbb-utóbbi teljes pusztulással? Akár ők is lehetnének Basara evangelikus rózsakeresztes biciklistái, akik miatt ‒ így szól a fáma ‒ nemsokára véget ér a történelem.

Hideg?

Akkor próbáljuk meg a fizikai törvényekkel. Ha leváltjuk az időt, megszűnik a tér is, és akkor már semmi akadálya, hogy realista módon a lehetetlent követeljük. Basara hősei pont ilyen féllények ‒ királyok ők, de csak a saját udvarukban. Álmokban cselekszenek, nem ismerik el a normákat, őrült anarchista csürhét képviselnek, amelynek célha, hogy elrontsa a hitetlen Tamások örömét. Mi? Hát normálisak ezek? Miféle irodalom ez? Mindez csak kitaláció!

Ha az irodalmi posztmodern úgy tételezte magát, mint az elfogadott és az unalomig ismételt lineáris, egyértelmű narratíva lerombolóját, annak a narratívának az ellenségét, amely ráadásul már képtelen leírni a sokértelmű világ burjánsó struktúráját, akkor a teátrum jócskán elkésett a posztdramatikus színház bevezetésével. A Feljegyzések a biciklistákról egy másik, intellektuális kritikus tömeg számára még nagyobb felfedezés volt, mint Pavić Kazár szótára, az Újvidéki Színház kamaratermében nézve pedig néha az az érzésünk támad, hogy a jelenleg aktuális színházak programjában a kortárs színház szempontjából ez az egyetlen teljes felfedezés. Holdkóros (derűs szellemű), bolondos (játékos), intelligens (okos), poetikus (szép), felszínes (camp), abszurd (értelmetlen) ‒ Lénárd adaptációja mindezeket a jellemzőket magába issza, majd a rendezés úgy helyezi őket vissza a színpadra, mint egy művészi leszámolás mit-miért-hogyanját.

Bolondos ‒ így is nevezhetjük azt, amikor a dramaturgia gerincét a normálisok és a páciensek közti viszony alkotja, vagyis a konfliktus azok között a nézőpontok között, amelyekkel az életre tekintünk. Dr. Herbert Mayer (Huszta Dániel) soha nem fogja megérteni, hogy Randa Károly király (Mészáros Árpád), hű amjordómusza, Grosman (Gombos Dániel), Sigmund Freud (Elor Emina), Ernest (Szilágyi Áron), Hertha (Figura Terézia), Sherlock Holmes (Ferenc Ágota) és Watson (Pongó Gábor) nem olyanok, mint ő, hanem olyanok, mint ‒ Józef Kowalsky (Szalai Bence). Így keveredik hát bele a csigafutamba, amely körbeveszi a Fámát. Vele tart a publikum is, mint egy végtelen névsor örömhíre (evangéliuma).

Még mindig hideg? Akkor szót se többet! Nem ajánlgatom tovább az előadást. A könyvet bármikor, bármely pontjától újra el lehet olvasni. Szépen elmondja a regényidézet is: a bicikliről is azt képzelték régen, hogy buta, ördögi szerkezet, amely „nem maradhat állva, a mozgásról nem is beszélve”. És mégis, milyen messzire értünk vele. Még egy kevés, és már a végét járjuk!

Forrás: Dnevnik, 2016. december 6.