Czajlik József intelligens rendezése egyszerre tud realista és poétikus lenni. Ügyesen egyensúlyoz az intim párjelenetek és a csoportos epizódok között. (…) Édes Anna (Erdélyi G. Hermina) és asszonya, Vizy Angéla (Vicei Natália) kapcsolata: ez az alfa és ómega, minden jelenet az ő se vele, se nélküle relációjukhoz lesz egy újabb adalék, ezt a bizarr hatalmi viszonyt színezi és árnyalja. Régóta nézem ezt a két nagyszerű színésznőt, de még sosem tűnt fel, hogy – ha akarnak, illetve nyilván, ha a rendező is úgy akarja – mennyire hasonlítanak egymásra: kimondva nincs, de mégis világos lesz, hogy Vizyné a korán elveszített lányát is felismerni véli Annában. Ugyanígy nem találni direkt utalást kettejük kapcsolatának homoerotikus jellegére, de nincs abban semmi meglepő, hogy Vizyné a közönséges és egyszerűen elviselhetetlen Vizy Kornél (Csernik Árpád) mellől kiutat keres. Édes Anna passiójának tanúiként azonban beletörődően konstatáljuk, hogy Vizy Angéla nem hozza, nem hozhatja el a megváltást, se magának, se Annának.- Jászay Tamás – revizoronline.com
Anna a jellemességig ostoba. Példás alkalmazkodó, s ezzel téveszti meg a környezetét: gazdái azt gondolják, hogy a makulátlan alkalmazkodás beilleszkedést jelent. Nem. Idegenek maradnak a jövevénynek a tárgyak, az ételek, a szagok. A dacreakciója véresen autentikus: ettől dermesztően napjainkról szóló a darab. (…) Gyarmati Kata munkája vérbeli Kosztolányi-adaptáció. Az író mély intellektusából fakadó, önkritikus/önironikus szemléletét idézi meg a színre vitt depressziófüzér. Szűrőrendszeren átderengő, érzelemrejtő viselkedés: robbanásszerűen feltörő indulatok, balhéba bugyolált önazonosság. (…) A darab vége az elején van: az ember imával fohászkodik önmagához, és imával siratja önmagát. Isten itt partjelző, akinek a zászlaját elfújta a szél. Nélküle haláltánc az élet, szürke hús a lélek, amely a gyehennakondérban szürke lángon rotyog. Ne így legyen! - Balogh Tibor – magyarteatrum.hu
Gyarmati Kata mostani színpadi adaptációja, amely azzal, hogy az előadás szövegébe beemeli, a dialógusokkal egyenértékű drámai textussá teszi a prózai narráció számos részletét, nem kevesebbre mutat példát, mint hogy egy regény akkor is megőrizheti sajátos alkotói architektúráját, ha drámává szublimálják. Hogy az adaptációs mutatvány sikerült, hogy a jellege szerint kétféle szövegtípus egybesimul, egészként zavartalanul működik, annak titka a végiggondolt, következetesen alkalmazott, ügyes dramaturgiai eljárás. (…) Édes Anna magánya a cseléd magánya. Nem külsőségekben, hanem belülről mutatkozik meg, visszafogott, jeges. Ezt fejezi ki a G. Erdélyi Hermina rezzenéstelen arca, melyben csak szemei jelzik, mit él át. (…) Két ember drámáját kiváló színészek által pontosan bemutató, az adaptáció alapjául szolgáló regény ismérveit is megőrző előadás az Édes Anna. - Gerold László – szinhaz.net
Az őrület lassan mutatja meg magát, jóllehet jelen van az első percektől kezdve. (…) A történetmesélés izgalmas formát ölt; a kimondott szavakon kívül a szereplők gondolatait is — önmaguk vagy a másik által tolmácsolva — halljuk. Így kapunk róluk háromdimenziós képet, hiszen nemcsak az hangzik el, amit mondanak, hanem az is, ami közben az agyukon átfut, sőt, amit valaki más eközben vél róluk. Ebben a történetben senki nem azt mondja, amit gondol. (…) Itt mindenkinek kényelmes az áldozat szerepében tetszelegni, ezeknek az embereknek a legfőbb hibájuk azonban mégiscsak az, hogy a konformizmus oltárán való önfeláldozásukban hátat fordítanak saját maguknak. (…)Ez a dráma a ki nem mondott, meg nem mutatott momentumok érzékeltetésében használta mesterien az eszközeit, akárcsak a forrásszöveg, melyből így valóban hiteles adaptáció születhetett. - Gyurkovics Virág – hetnap.rs
Režija Jožefa Cajlika je odgovarajući odraz Kostolanjijevog književnog stila, fino zamešanog apsurda, poezije, metaforike, fantazmagorije i groteske, spoj koji u predstavi ima i trunke čehovljevske atmosfere, melanholičnog vapaja za životom koji neprestano izmiče. (…)Gospođa Vizi Natalije Vicei je bleda i udaljena, kao avet, često deluje snuždeno, poraženo, ali je istovremeno stroga i autoritativna, u odnosu sa Anom. Anu Edeš igra glumica Hermina G. Erdelji markantno i ekspresivno, krajnje svedenim sredstvima, tiha je i preskromna, najveći deo vremena je statična do umrtvljenosti, kao zbunjena, uplašena životinja. (…)Sluškinja koja ubija svoje gospodare postaje snažan simbol pobune protiv nepravednog ustrojstva sveta, izraz razarajuće jake potrebe za revolucijom društvenih odnosa. - Ana Tasić – politika.rs
Predstava dobrog ritma i vešte dramatizacije Kate Đarmati. Napeta u pravim trenucima, nije lišena zanosa i moćnog Kostolanjijevog jezika. U kojem svakako vidimo i pošasti naših dana. - Nataša Gvozdenović - ’’Kritičarski karavan’’
Posle Dostojevskog, u isto vreme kad se u njegovoj neposrednoj blizini šunja Kafka, da bi se rodio Alber Kami, Kostolanji je pisac koji ima elemente sve (te) trojice. Jednog nasleđuje, za drugog možda i ne zna, ali trećeg i te kako predviđa. Ana čak i najviše podseća na Mersoa, čoveka koji nije zaplakao na sahrani majke, čoveka kojeg je zaslepelo sunce pa je ubio drugog čoveka... - Igor Burić - ’’Kritičarski karavan’’.
Az előadás képeit készítette: Kovács Attila, melyek megtekinthetők ITT. 
