Szereposztás:

A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának II. bemutatója a 2011/2012-es évadban.
Bemutató 2011. 12. 23-án, a Jadran Színpadon

Miért van az, hogy éppen akkor
távozunk, ha megérkezünk,
hogy éppen akkor pusztulunk el
ha megtaláltuk életünk
értelmét,
még táncolnék,
én táncolnék, csak táncolnék,
amíg lehet,
a föld forog velem, nehéz már
mozdulnom, de fölkelek!

Én táncolnék, még táncolnék,
én táncolnék, hát fölkelek,
még táncolnék, úgy táncolnék,
áttáncolnám az életet,
még táncolnék, jaj, táncolnék,
és táncolok, amíg lehet…

A szépség tragikuma abban áll, hogy nem tud nem létezni, de nem tud fönnmaradni sem.

Milyen mély és milyen ősi a bizalmatlanság, amit mindennemű "tevékeny emberek" tanúsítanak a képzelet iránt, és minden iránt, ami belőle fakad! Papok, katonák, kereskedők, politikusok, tudósok - mind az ellenségei, és mind egyaránt kihasználják a képzeletet. Csak az ifjúságnak van bátorsága és ereje szeretni a szépséget, teljesen, őszintén, feltétel nélkül és tekintet nélkül mindenre.

Csak az ifjúság ilyen "bolond" - és ilyen nagy. Később, később e tekintetben minden többé-kevésbé kompromisszum, hazugság és hamis vigasz.

Ivo Andrić

A jó mese sohasem hazugság, ellenkezőleg, jól csomagolt igazmondás. És itt, a csomagolásnál vannak a nagyobb nehézségek a gyerekeknek írt darabnál…
(...)
Sokáig tartózkodtam a zenés gyerekdarabok szeretetétől, rá kellett jönnöm, hogy a gyerekek roppantul szeretik az énekelt megoldásokat a darabokban. Lehet, hogy ez még az ősi ösztön munkálkodása, amikor dallam és szöveg egyszerre készült és együtt hatott?

Zalán Tibor

Sajtóvisszhang

Az ifjúsági előadás valódi tesztje, ha korosztálytól függetlenül sikerül kapcsolódni hozzá, hiszen bármilyen fantáziavilágon keresztül mutatkozzon, felnőttet és gyereket egyaránt a történet igazsága szólít meg. Az Aska és a farkasnak ez sikerült: ennek oka, hogy bár erős toposzokat használ, azokat ötletes kidolgozással állítja elénk.
- Varga Anikó, Revizor

Kedves, szomorú allegória a művészet megváltó hatalmáról és reménytelenségéről. Szívhez szóló olvasmány.
- Zappe László, Népszabadság

Erről az előadásról elmélkedhetünk sokat, kereshetünk benne jó avagy rossz megoldásokat, egyet azonban kijelenthetünk, rendkívül szórakoztató, mégis fájdalmakkal terhes egy időben, ami a nevettetést célul kitűző produkcióknak ritkán sajátja. Ráadás értékként említhető, ugyanis rettentően nehéz egy élő, szerves folyamatban megtalálni az egészséges összhangot lobogó vidámság és lehangoló szomorúság között. Az Aska és a farkas bemutatóján mindezt sikerült.
- Magyar Szó

Čuvena Andrićeva izrazito alegorična pripovetka o ovčici Aski koja je plešući spasila sebe od čeljusti vuka, u dramatizaciji Tibora Zalana postaje drama o odrastanju, pronalaženju i zadobijanju vlastitog identiteta, ali i o životu koji je tako lako zameniti smrću, jer ono što je za Asku bio ples života, za vuka se pretvorilo u ples smrti. Ta sličnost istovremeno je i razlika, baš kao što je Aska sve vreme na granici između grupnog, kolektivnog i onog što je za nju posebno – individualnog. I tu se na neki način spojeni ogledaju život i smrt, život kao ono do čega sami dolazimo, a smrt kao ono što nam se nameće sa strane, kao volja slepe većine, pa se predstava „Aska i vuk“ subotičkog Nepsinhaz/ Narodnog pozorišta, koju je kao mjuzikl režirao Đerđ Hernjak, može okarakterisati kao pobunjenička, što je još lepše kad se zna da je njena ciljna grupa prvenstveno osnovnoškolski uzrast u kojem se mladi ljudi prvi put susreću sa prihvatanjem i neprihvatanjem sredine, u Srbiji trenutno prilično zasnovane na trulom konformizmu i masovnim histerijama.
- Igor Burić, Dnevnik

 Kattints ide, ha érdekel az Aska és a farkas című előadás feldolgozása az Ifjúsági program kereteiben!