Mint egy partitúrát, úgy kezdik játszani Peter Shaffer Amadeusát a szabadkaiak. És bár zeneműként is tökéletesen meg tudják szólaltatni a művet, sőt a színház a színházban effekttel is eljátszanak, ezzel együtt most mégis kevésbé játékos arcát mutatja az unifomalizálhatatlan zseniről szóló darab. A Béres Attila rendezte remek adaptáció sötétebb tónusú, és komplexebbnek, sokhangúnak mutatja Salieri történetét, amely erre lehetőséget is ad.
Marik Noémi – Vasárnapi hírek
A Szabadkai Népszínház Amadeusa főként Salieri belső vívódásait, bűntudatát teszi terítékre. Nem lehet rá tiszta szívből haragudni, valahol érthető irigysége és emberi esendősége. A gyarlóság ott munkál mindannyiunkban, csak van aki, ahelyett hogy elnyomná, inkább szabadjára engedi.
Piros Csilla - Budapesti Nyári Fesztivál
Balázs Áron (…) színesen, mindenekelőtt kitűnő ritmusérzékkel, eleganciával, vagy, ahol kellett, mereven konok öntudattal hozta a hibátlan minőségérzékkel megáldott/megátkozott középszerű zeneszerzőt. Pálfi Ervin Mozartja ehhez a Salierihez képest könnyed, játékos, virtuóz futamokat ment – mintha tényleg elsősorban a figurák muzikalitásának szembeállítását játszották volna el. A (…) jóságos és bölcs, sőt művészetbolond, virulens, bár gyaníthatóan control freak uralkodót Csernik Árpád alakította, érzéki fegyelemmel. (…). Ez a három színész olyan erős, és annyira különböznek egymástól, hogy külön élvezet azt nézni, ahogy megtalálják a harmóniát az együttműködésben.
Proics Lilla – szinhaz.net
Erőteljes, finom rajzolatú előadást rendezett Szabadkán a vendégül hívott Béres Attila. Peter Shaffer bulvárhatáron nőtt örökzöldje, mely 1980 óta burjánzik a világ színpadain, elegáns feketébe öltözött a Délvidéken. Érzéki pillanatok vannak ugyan benne, bár sokszor csak grammonként adagolva, ám annyi éppen elég.
Gabnai Katalin – Criticai lapok
Ritkán tapasztalni ilyet: a maximális lecsupaszítás az ábrázolás felerősítéseként a lehető legtöbbet képes adni. Főként úgy, hogy ebben a tetőtől talpig feketébe bújtatott térben a keretjáték alatti túlvilági kékes fény, illetve a történet egyéb részeiben a rizsporos parókák vakító fehérje vagy éppen Amadeus és Constanze mind-mind beszél, üzen, rendez, vezet. Sejtelmes és lehangoló világ ez, ahol a Béres Attila által igazgatott darab egészen új tónusait lesz képes megmutatni.
Csatádi Gábor - Pótszékfoglaló
Az Amadeus vérprofi szerző műve. A színpadra állítók szándéka, képessége és ízlése határozza meg, milyen irányultságú, milyen minőségű előadást kap a közönség. Béres mestere annak, hogy komolyra exponálja a történetet, onnan elvigyen a lélektani bulvárig, majd annak küszöbe előtt látványosan taposson a fékbe.
Balogh Tibor – Magyar Teátrum
Fordította: Vajda Miklós
