home
2019. október 20. vasárnap
files/other/2019.01.25.22.02.24_5c4b79601f6b8_brook_resized.jpg

Záróra

Mezei - Pálfi - Szőke - Brestyánszki
zenés játék két részben

 

 

 

 

 

Szereposztás:

Isabelle G. Erdélyi Hermina
Arch Szilágyi Nándor
Frankie Katkó Ferenc / ifj. Kucsera Géza
Mike Szőke Attila
Roy Ralbovszki Csaba
Tommy Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
Közreműködik Novics Tibor m.v. / Orkić Nenad m. v. / Gúzsvány Lénárd m.v.
  Mačković Darko
   

 

Munkatársak:

Hangszerelés, korrepetálás ifj. Kucsera Géza m. v.
Koreográfus Rogács László m. v.
Díszlet- és jelmezterv Kreszánkó Viktória
Rendezőasszisztens Szőke Attila
Súgó / ügyelő Kotroba Júlia
   
Fény, hang Flajsman Róbert
Kellékes Szabó Cibolya Gábor
Színpadmester Vidakov Milorad
   
Rendező Mezei Zoltán

 

 

Az előadásról:

A XX. század hajnalán, valahol egy füstös amerikai bárban, utolsó közös estéjét tölti öt sorstalanná lett zenész. Szépre, jóra és kevésbé kellemes eseményekre emlékeznek. A múltból előbukkan egy gyönyörű nő, a lóvereny forgataga, a maffia törvénykezése, szerelem, barátság és bosszú. A történetet sok fülbemászó jazzmelódia fűszerezi, amelyet a szabadkai társulat színészei varázsolnak a színpadra zongorán, bőgőn, klarinéton és gitáron.


A rendezői / társzerzői naplóból:

Való igaz, nem túl divatos forma ehhez a korhoz nyúlni, főleg a dzesszhez élőzenei megnyilvánulásban. A kicsit borgőzös, szivarfüstös, fülledt hangulat érdekelt bennünket, és maga a dzsessz. Valójában előbb keletkezett a hangulat, és utána a cselekmény. Igyekeztünk egy olyan történetet, cselekmánysort kitalálni, aminek van tartalma, ás rólunk, vajdasági színészekről is szól – persze csak áttételesen. Igyekeztünk olyan történetet összehozni, amely egyenértékű a zenével, mindezt igényesen, kamarában, és egészen pici térben.
- Mezei Zoltán


Sajtóvisszhang:

Az egymásba fonódó, visszaemlékező történetek leheletfinom könnyed-séggel bontakoznak ki a színpadon, amelyen nem tesz erőszakot sem a színészi játék, sem a szöveg.
A megfelelő helyeken a darabot átívelő érzékeny, ironikus, fanyar humor jól megfér a sötétebb tartalmakkal. Nagyon dícséretes a dramaturgiai és a rendezői megoldás, hogy a történet linearitása nem a színpadon, hanem mintegy metanarratív módon a nézőben áll össze.
A jazz nagymértékben atmoszférateremtő eleme az előadásnak, viszont sohasem tolakszik a jól szervezett, jól felépített jelenetek elé, hanem összefonódik azokkal, nem illusztráció, hanem életstílus.
Annak ellenére, hogy a darabban nem hivatásos zenészek veszik birtokba a hangszereket, hanem színészek, mégis
nyugodtan elmondhatjuk, hogy zseniálisan megoldották a feladatot.
- Sirbik Attila

Lúdbőröztető atmoszférát teremtettek, és a szöveget minden idegszálukkal magukévá tették. Varázslatos dallamok és jó, erős humorral földközelben tartott képsorok, durva szerelmes mese... Blue Moon, thank you.
- Barácius Zoltán
 

Díjak:

Az előadás 2006-ban a Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján elnyerte az Illyés Közalapítvány díját.

Ugyanebben az évben, a Záróra az egri Stúdiószínházak Fesztiválján elnyerte a fesztivál Alkotói közösségi díját.

 

LX. évad,
a Magyar Társulat V. bemutatója a Soltis Lajos Stúdióban
Bemutató: 2005. május 27-én

 

 

 

Képek

Partnereink