TRISZTÁN - Ralbovszki Csaba
AJSA - Kalmár Zsuzsa
DOMINIK - Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
MÁSA - Sziráczky Katalin
ÁRON - Baráth Attila
INSOMNIA - ifj. Kucsera Géza és Lakatos Mátyás
RÁDIÓS HÍROLVASÓK HANGJA - Mess Attila és Vicei Natália, Jászai-díjas
Zeneszerző - Ifj. Kucsera Géza
Versek (dalszövegek) - Hernyák György
Dramaturg - Brestyánszki B.R.
Díszlettervező - Leo Pilipović m.v.
Díszlettervező-asszisztens - Úri Attila
Jelmeztervező - Pesitz Mónika
Világítástervező - Úri Attila
Konzultáns - dr. Sági Zoltán
Súgó / ügyelő - Engi Georgina
Rendezőasszisztens - Úri Attila
Fény - Flajsman Róbert
Hang - Matlári Miklós
Rendező - Hernyák György, Jászai díjas
2011/2012, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatnak IV. bemutatója a Jadran Színpadon
Szakmai bemutató: 2012. 03. 24.
Bemutató: 2012. 06. 20.
…mindvégig ott lebeg az a fásult, kiábrándultsággal vegyes csodavárás, amely egész generációját, a polgárháború után felnőtté vált vajdasági fiatalokat áthatja. Ez a jellegzetesen vajdasági – azon belül pedig talán egy kissé ezredfordulós – couleur locale a Virrasztókban országhatárokon átívelő módon, univerzálissá válik. mert az elvágyódás, a jobb élet hipotetikus lehetőségének szinte már rögeszmeszerű víziója a határ innenső oldalán sem talajtalan. (…) Keresve sem lehetne ennek jobb foglalatot találni a szabadkai vasúti pályaudvarnál, amely egyben a Balkán és Európa határmezsgyéje is. Itt ér véget a kés élénél is keményebb, posztháborús valóság és kezd szétterjedni a lebegtetően könnyed, szinte már álomszerű másik dimenzió, a civilizáltnak hitt Európa aurája, amelytől a schengeni határ rossz oldalán bámészkodók nem egyszer transzcendens állapotba kerülnek. A virrasztás ebből adódóan nem is egyfajta idegállapot, hanem logikus következmény. (…)a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tehetséges fiataljai egy vérátömlesztésszerűen friss, és a pesti színházi életet szinte már a modorosságig átható trendeket jószerével félresöprő produkciót hoztak el a Katonába.
- Majoros Sándor, Irodalmi élet
Lénárd nemzedéki drámát írt azokról a fiatalokról, akik manapság nem lelik helyüket az életben. Nyilván önhibájukon kívül teljes kilátástalanságban élve pótcselekményekben vélik megoldani saját megoldhatatlan helyzetüket, amire a történet helyszínéül választott vasútállomás valós és jelképes lehetőséget nyújt. Elvágyódnak valahová, egy tartalmasabb, szebb életet jelentő világba, de az ő vonatjuk sohasem fut be erre az állomásra. Nem is futhat, mert ők annak az elveszett nemzedéknek a képviselői, amely számára itt és most semmilyen értelmes perspektíva nem mutatkozik. Marad a céltalan látszat-tevékenység, az ital, az álkapcsolatok hazugsága.
- Gerold László, VajdaságMa
