Ősbemutató

Szereposztás:

Munkatársak:

A hatalom labirintusa. Vajon ki a labirintus ura? Minotaurusz-e, vagy ő csak a foglya? Theseus meggyilkolja a labirintus fejedelmét, vagy megvátja a bebörtönzött bikafejű szörnyet?
Szulamit? ...
Salamon vajon kiszolgáltatott vagy uralkodó? Olajág vagy kard? Veszít és győz. A világ ura, aki elveszíti élete értelmét: Szulamitot.
Szulamit? ...
Asztisz, Sába királynője bár megkapja Salamont, de veszít. Győz és veszít.
Szulamit? ...
A kar nem a görög dráma deklamáló, kommentáló kórusa, ettől magasztosabb a szándéka: jelen lenni, beleszólni, irányítani. Egyértelműen győzedelmeskedik.
Szulamit? ...
Ő az egyértelmű vesztes. Rossz helyen volt rossz időben. szeretett és szerették. Ez volt az egyetlen hibája. Feláldozta magát.
Ez nem történelmi színjáték. Attól a pillanattól, hogy a művész hozzányúl egy történelmi témához az már nem történelem. Azt a győztes írja mindig.
„A drámát az első szótól az utolsóig én találtam ki, tehát minden szava igaz.” (Boris Vian)
Minden áltörténelem, ami nem jelen. Az igazi történelem a kisember történelme: a mindenkori jelen Szulamit.
- Hernyák György

Múlhatatlan szerelmeim közé tartozik Szulamit, a szőlőhegyi lány, fiatalságával, tragikus szerelmével és természetesen a fölkavaró halálával. Az idő fátylai mindig más és más fénytörésben láttatják velem törékeny és bimbózó testét, hajlongását a tőkék között, vagy a trónterem égbe emelő arany oszlopai között. Mióta elhagytam a salamoni életkort, mind többször sajdult föl bennem annak a hiánya, hogy megfogalmazzam a magam Szulamitját. Hernyák György rendező úr felkérése tehát készen ért, csak meg kellett írnom a tépelődéseimet a szerelemről – és a Lányról. Nem volt ez sem egyszerű, ám a helyzetet megbonyolította még az is, hogy Hernyákot (nekem már csak az Azután megdöglünk rendezője – Szulamitig és Szulamiton túl is talán…) a Férfi érdekelte jobban ebben a kapcsolatban, a hatalommal rendelkező, az uralkodó. Aztán meg a Nő, aki miatt a Lánynak elpusztulnia kell. Nagybetűs szavak, így, régimódian, és abban az értelemben, ahogy akkor értelmeződtek a nagybetűkkel jelölt szimbólumok. Végül megírtam ezt az én Szulamitomat. Vagy már a Salamonomat? Vagy talán Hernyák Salamonját? Kié lett ki? Ki lett kié? Mi volt kinek? Nem tudom. A küzdelem, író és rendező között – az Anyagért –, természetesen Bakos Árpád zeneszerzőt sem hagyta hidegen, és egy időre leginkább a kétségbeesés felé szorította. Ma már azt hiszem, hogy hasznos volt ez is, és a világzene felé tájékozódó zeneszerző mindkettőnk dilemmáját beemelte a zenéjébe. A többi elválik, ha felgördül a függöny és megszólal a zene.
- Zalán Tibor

És Salamon bölcsessége felülmúlta Kelet fiainak és az egyiptomiaknak minden bölcsességét. Bölcsebb volt az ezrahita Etonnál, Hemánnál, valamint Hilkolnál és Dodránál, Mahol fiainál. De megunta a közönséges emberi bölcsesség szépségét, mely elvesztette régi becsét.
Nyugtalan és fürkésző ésszel szomjazta azt a legnagyobb bölcsességet, amely az Urat vezette ősidőktől fogva, még mielőtt teremtményeit megteremtette, a kezdet kezdetén, a Föld teremtése előtt, azt a bölcsességet, amely az Úr segítőtársa volt, amikor meghúzta a mindenség körvonalát a végtelen űrben. És ezt nem találta Salamon.
Tanulmányozta a király a kaldeus és a ninivei mágusok tanítását, az abidoszi, szaiszi és memfiszi asztrológusok tanítását, a varázslók, misztagógusok és az asszír epoptusok titkait, valamint a baktriai és a perszepoliszi jósokéit is, de meggyőződött róla, hogy tudományuk csupán emberi tudás... És kereste a bölcsességet a régi pogány vallások titkos szertartásaiban is. De nem talált mást a király a pogány szertartásokban, csak mámort, éjszakai orgiákat, paráználkodást, vérfertőzést és fajtalan szenvedélyt, és tanaikban ámítást és csalást látott.
És keresései során rájött a király, hogy az emberek fiainak és az állatoknak azonos a sorsuk: ugyanúgy halnak meg ezek is, mint azok, hogy egy és ugyanaz a lehelete mindkettőnek, és nincsen az embernek fölénye az állat felett. És megértette a király, hogy a nagy bölcsesség nagy szomorúsággal jár, és aki gyarapítja tudását - növeli bánatát is. És megtudta azt is, hogy néha nevetés közben is fájhat a szív és az öröm bánattal végződik. És egy reggel először mondta tollba ezt Elihorefnek és Ahijának:
- Hiúságok hiúsága minden és a lélek sóvárgása - így mondja a Prédikátor.
De akkor még nem tudta a király, hogy hamarosan olyan szelíd és lángoló, olyan odaadó és gyönyörű szerelmet küld neki az Úr, mely egymagában drágább minden gazdagságnál, dicsőségnél és bölcsességnél, drágább magánál az életnél is, mert az életet sem kíméli és nem fél a haláltól.
- Alekszandr Ivanovics Kuprin: Szulamit

A vőlegény és a menyasszony boldog együttléte

Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?!
Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Domború csípőid ékszerekhez hasonlók, művészi kéz alkotásai.
Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.
Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.
Nyakad elefántcsont-torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi kapunál; orrod, mind a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.
Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.
Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!
Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.
Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.
Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.
Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.
Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt!
Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
- Énekek éneke - részlet
Az 1975-ben megjelent teljes Szentírás héber és görög eredetiből fordított szövegének revíziója, amelyet olvasói észrevételek és hozzászólások figyelembevételével a Magyar Bibliatanács revíziós bizottsága készített el. Nyelvezete az eredetihez való hűség mellett a mai beszélt magyar nyelvet tükrözi.

A Szulamit héber eredetű név, jelentése: békességet lelő, tökéletes.
 

Sajtóvisszhang:

Az előadás egészét kivételesen átgondolt képi koherencia, a jelenetek látványos megkomponáltsága jellemzi. Az előadásban a zene az úr. Bakos zenéje a téma százféle árnyalatát, ritmusát, szépségét, döbbenetét képes visszaadni.
Bakos megalkotta a saját drámáját: - ahogyan az operában is - a zene nem követi a drámát, hanem maga alkotja meg azt.
- Ágoston Pribilla Valéria, Magyar Szó

Nem bibliából mitizált hősöket nézünk ma a hernyáki előadásban, hanem egy színpadi történetet látunk, amely szimbólumrendszerében pontosan értelmezhető korból való és mai állapoot, érzést, gondolatot közöl. Így lesz ez a látványos előadás rituális színpadi játék, egy pontosan kiképzett színpadképben. ... Átgondoltan jó előadás a Szulamit. Mert nem csak üres látvány, hanem látványon alapuló nagyon szövevényes történet is.
- Franyó Zsuzsánna, Szempont

Az előadás kiváló. Erős hangsúlyok, jó szövegfordulatok, muzsika és tánc. Akár azt is mondhatnám, hogy előtte járunk korunknak, mégis, mintha az idő mélyrétegeiben a legkifinomultabb eszközökkel, érzékkel simult volna mindenki az időhöz, együtt mozgott vele. Nem hiányzik a szív, a test és a lélek avatottsága.
- Barácius Zoltán, Hét nap

Az előadás 2006-ban, a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján elnyerte a fesztivál fődíját, valamint a legjobb zene díját, ezen kívül beválogatták a kragujeváci szerbiai színházak fesztiváljára, a XVIII. Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján pedig Bakos Árpád az előadás eredeti hangzásvilágú zenéjéért kapott díjat.

LXI. évad,
a Magyar Társulat II. bemutatója a Kamarateremben
Szakmai bemutató: 2005. december 20-án
Ősbemutató: 2005. december 22-én