2009. január 12.
A feleségem születésnapja.
Ajándékot akartam venni Lauranak, de nem tudtam. A kedvenc parfümmárkáját kerestem - Icy Gold, hideg kék ívelt üvegben-, amit Brugge-ből hoztam neki még a megismerkedésünk után. Mindenütt azt mondták, belga importtal nem foglalkoznak. Végül egy szál rózsával próbáltam a kudarcot enyhíteni. De nem lett volna rá szükség. Ő vett magának. Tudta, hol lehet kapni Icy Goldot.

2009. március 21.
Jean-Pierre Z., egy párizsi színház intendánsa hívott reggel. Azt akarja, segítsek Ibsen Nórájának átdolgozásában. Miriam L. játszaná a főszerepet. Nagy csábítás. Fél óra gondolkodási idő után visszaadtam a felkérést. Miriam két éve viszonyt kezdett velem, és csúnyán ért véget a dolog.
Laurának azt hazudtam, keveset fizettek volna. Megnyugtatott a hazugság.

2009. április 25.
Jean-Pierre Z. kora reggel felhívott. Könyörgött. Megint visszautasítottam. Aztán este Laura közölte, hogy elege van belőlem. Nem érzi nőnek mellettem magát. Nincs biztonságérzete, és a hazugságaimba belefáradt. (Megtudta Miriamot…?) Egy fekete Lexus várta a ház előtt.

2009. április 26.
Nyolc harminckettő. Két percet vártam, hogy Jean-Pierre ne reklamálhasson az irodai félkilences kezdés miatt. Elvállaltam a Nórát. Miriam L. helyett azonban egy Irene nevű kezdő kapta a főszerepet. Viszont állítólag nagyok a mellei. Nagyobbak mint Miriamé.
Készülök a hazugságokra.

2009. május 2.
A Laura Kieler-ügy. Megvan Ibsen Laurája.
1876-ban a férj, Victor Kieler megbetegedik tuberkulózisban, és az orvosok levegőváltozást javasolnak. A férj ódzkodik. A pénzre hivatkozik. (Mért van az, hogy imádjuk az áldozat szerepét eljátszani? Szerintem téveszménk, hogy a halál közelében kívánatosabbak vagyunk a nőknek.) Az utazás finanszírozására Laura Kieler kölcsönt vesz fel a férje tudta nélkül, és annyira meggyűlik a baja a hitelezőkkel, hogy váltót hamisít. Végül a hazugság kiderül, és a férj elválik. Laura Kielert eltiltják gyerekeitől, és idegkimerültség miatt egy időre elmegyógyintézetbe zárják. Aztán a sztoriból Ibsen megírja a Nórát.

2009. május 11.
Tegnap futás közben kimegy a bokám. Felhívom Irene-t, hátha megsajnál. De nem elérhető. A hetvenéves Mattheo jön át a szomszédból. Sportorvosként ment nyugdíjba.
A Broadway-n 1975-ben játszották a Nórát. Helmert Sam Waterston alakította. (A Gyilkos mezőkben eszméletlen volt!) Állítólag borzasztóan idegesítette, hogy utálja a figuráját közönség. A nyilvános próbák alatt mindig kifütyülték. Emiatt aztán Waterston semmiképpen sem akarta folytatni. Liv Ullmann, akire Nóra szerepét bízták, azt mondják, a főpróba előtt javasolta, hogy jógázzanak. Ám a gyakorlatok közben Waterston megrándította a lábát.
A bemutatón, amikor Helmer bottal a kezében lépett színpadra, Nórát még akkor sem tapsolták meg, amikor elhagyta a férjét.
Ficamodjunk hát, férfitársak, mert ficam nélkül nem jár szimpátia.
Ja… Irene visszahívott! Kedves gügyögő hangja van!

2009. május 30.
Nehezen haladok. Kevés a könnyen érthető válasz a drámában. Itt egy feljegyzés 1875-ből. Ibsen írja: „Inkább csak kérdezek; nem a válaszadás a hivatásom.” Átveszem ezt a taktikát. Irene-nél működik. Délután olvasópróba előkészítése címén a kérdéseim az ágyig terelik leendő Nórámat.

2009. június 3.
Nóra távozása.
Ibsen levele: „…küldtem fordítómnak és képviselőmnek egy alternatív változatot, melyben Nóra nem megy el, Helmer kényszeríti, hogy a gyerekek szobájához menjen, rövid replika következik, majd Nóra az ajtó előtt földre rogy, és a függöny lemegy.” Berlinben emiatt kifütyülte a közönség a darabot.
Megnézem a mail box-omat. Mért gondolok most az én Laurámra?
Irene idegesítő, vékony hangja hív a hálószoba felől. (Egy vinnyogó női hang milyen könnyen tönkreteszi a mellek keltette illúziót!) Azt hazudom, hogy megyek. Aztán megvárom, míg elalszik.

2009. június 28.
Irene-t elküldtem. Titokban egy Lexust nézegetek az Interneten.
Éjjel egy trafikban italt veszek. A Vodka alatt ott a hideg kék üveg. Icy Gold.

2009. szeptember 10.

Irene-t kirúgták, visszajött Miriam.
Miriammal a próbák elején találkoztam az öltözőjében. Néhány szarkaláb a szeme sarkán, és büdös az öltözőben. Ezt a két dolgot nehezen viselem. A hervadást és a szagokat.

2009. október 22.
Bemutató.
Ott volt Laura is. Egyedül. Mellettem ült végig. Egyszer a kezemet is megfogta, de amikor rákérdeztem, azt mondta, nem jön haza.

2009. november 1.
Megint kiment a lábam. Most a lépcsőn. Laurát hívtam, és azt mondtam, hogy hetekig mozgásképtelen vagyok, és kellene a segítsége.

2009. november 5.
Laura lába is kiment, amikor rohant hozzám.
Egymás mellett fekszünk. A tv-előtt. Én a Discoveryt akarom nézni, ő meg egy vacak sorozatot. Ma már pont olyan jót veszekedtünk, mint annak idején!
És néha átjön Mattheo!

Sajtóvisszhang:

Bájos és félelmetes történet is egyben a szabadkai Nóra, hétköznapi mondanivalója a legijesztőbb: hány olyan házaspárt, élettársi kapcsolatban élőt ismerünk, akik évek óta nem beszéltek egyetlen tartalmas mondatot sem egymással, hány olyan ház van, ahol az ott élők csak úgymond elélnek egymás mellett, közben a megszokáson kívül semmi nem köti őket egymáshoz? Hány olyan családba csöppentünk bele eddigi életünk során, amelyben a külcsín megvan, ám nincs tartalom, amelyben a külvilág felé mutatottakról – megismervén a család életét – kiderül, hogy fényévekre van a valóságtól? Biztos vagyok benne, hogy sokat. Mert „szeretlek” és „szeretlek” között áthidalhatatlan lehet a különbség.

-Török Arnold, Magyar Szó - a szöveg teljes terjedelmében itt olvasható

Gyermekkorunkban azt tanítják nekünk, hogy hazudni bűn. Ezt a figyelmeztetést aztán nagyon gyorsan megtanuljuk kikerülni és semmibe venni. Rájövünk, hogy az erkölcsi prédikációt tartó szüleink éppúgy hazudnak, ahogy az óvó nénink, tanító nénink, barátaink, szomszédaink; a könyvekről, filmekről és a tévéről nem is beszélve.
Kamaszkorunkra rájövünk, hogy az egész világ hazugságra épül, és aki túl akarja élni a mindennapi küzdelmeket, annak igenis csúsztatnia, füllentenie, mellébeszélnie, szépítenie, lódítania, szóval hazudnia kell. Az igazság ezzel szemben tiszta; becsületesnek lenni szép dolog. Nagyot tévedünk azonban, ha azt gondoljuk: a hazugság ellentéte az igazság. Minden csak nézőpont kérdése. Minden attól függ, hogy az igazság melyik oldalán állunk. Mindezek ellenére: hazudni lehet. Csak ne derüljön ki, mert ha kiderül, az egész hazug társadalom ellenszenvét magunkra vonjuk. Úgyhogy marad a hazugságspirál és a titkolózás.

-Markovics Annamária, Kilátó - a szöveg teljes terjedelmében itt olvasható

A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó utolsó napján ismét nagyszerű színészi teljesítményeknek, egy remek előadásnak lehettünk szemtanúi: a Szabadkai Népszínház mutatta be Ibsen Nóra című drámáját, elemi erővel és színtiszta elképzeléssel. Szekeres Csaba rendező egy babaházat álmodott a cselekmény színteréül, mintegy jelezve, mennyire távol esnek a valóságtól ezek az egymást szédítő, egy elképzelt világot hazudó Ibsen-jellemek. Kalmár Zsuzsa Nórája a fesztivál egyik kiemelkedő színészi alkotása volt, de nem maradt el mögötte a többi fellépő – Mess Attila (Helmer), Szilágyi Nándor (Rank), Körmöci Petronella (Lindéné), Péter Ferenc (Krogstad) – sem.

- Nánó Csaba, Erdélyi napló - a szöveg teljes terjedelmében itt olvasható

Szekeres Csaba rendezésében a családi történet ma nem a női emancipációról szól, hanem az életet jelentő hazugságokról, illetve arról, hogyan válhat egy történet hatására a még gyermek feleség érett nővé.

- Hegyi Réka, hamlet.ro - a szöveg teljes terjedelmében itt olvasható

Nóra

Képek

Jegyfoglalás

Műsornaptár

Hírlevél

Jegyinfó

Infó

Partnereink