Egy középkorú, kétgyerekes házaspár életében először látogat el egy szvinger klubba. A nő, Kata, aki válságban érzi házasságát, ezt kérte 40. születésnapjára. A férj kelletlenül megy vele, ám minden megváltozik, mikor az általa lenézett „kuplerájban” váratlanul hivatali főnökébe botlik.

A KUPIDÓ CLUB valójában Európa keleti fele, ahol sokan próbálják majmolni a szabad, életélvező nyugatot, de ez csak nagyon nyögvenyelősen és provinciálisan megy, csak külsőségeiben, és a lelke mélyén tulajdonképpen a többség el is ítéli az ilyen mérvű önállóságot és szabadságot. Talán ezért van, hogy időről időre visszatérünk az autoriter rendszerekhez, ahol a fensőbbség megmondja, mit tehetünk és mit nem, mi az erkölcsös és mi nem, hogy mit szabad és mit nem. Társadalmunk, amely évezredes jobbágyság és alávetettség után érte el váratlanul a demokrácia fokát, kényelmetlenül feszeng. Mintha bilincseivel együtt a ruháit is elvesztette volna, és szégyenkezve áll a felszabadított tömegben. Mit lehet kezdeni hirtelen ennyi lehetőséggel? Mintha a többség félne megélni saját magát ebben az individualista korban, amit a lelke mélyén valójában el is ítél.

Tasnádi István

Sajtóvisszhang:

Az előadás tehát az élet nagy kérdéseit feszegeti, melyekről rendszeresen olvashatunk a már említett magazinban vagy valamelyik Coelho-regényben. Mire hajlandó az ember a boldogsága és a boldogulása érdekében? Mi számít megcsalásnak, és igazolható-e bizonyos esetekben a félrekefélés? Meddig terjed a szabadságunk, és hol az a határ, amelyet átlépve már a másik szabadságának kárára cselekszünk? Képesek vagyunk-e a másság elfogadására, vagy aberrációként éljük meg és elutasítjuk mindazt, ami a megszokottól vagy saját viselkedésünktől eltérő? Stb. (…)A Kupidó egy tipikusan kelet-európai kontextussal operáló darab. Egy olyan társadalomban játszódik, amelyben még nem tanultak meg az emberek élni a hirtelen jött szabadsággal. Miként a gyerekek, csak próbálgatják saját szabadságuk határait, és időnként megriadnak attól, amit tapasztalnak. Vonzza őket az új élmény, de a cselekvés pillanatában visszahőkölnek.
- Pressburger Csaba, Újvidéki rádió - Szempont

Mit bír el az egymásba vetett bizalom, meddig lehet nyújtani a határt, mi az, ami belefér egy párkapcsolatba, és mi az, ami nem. Ezek és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg a nézőben, miközben figyeli a Kupidó (Baráth Attila) által körbelibegett szvingereket. A szabadságot elemzi több szemszögből is az előadás: vajon hol van a szabadság határa, mikor jön el az a pillanat, amikor a mi szabadságunk másokat már zavar, amikor a saját felszabadultságunkkal másokat már megbántunk. Behatárolható egyáltalán ez a fogalom? Vagy van többféle? Kisebb és nagyobb is lehet a szabadság? Korlátozható a szabadság? Nem árulás-e, ha kicsapongunk kapcsolataink érzelmi kötelékeiből? (…)A fehér ággyal, fehér fotelekkel, sejtelmesen suhogó függönyökkel berendezett szvingerklub szinte csak egy kiemelt közeg, amely a nem szokványos emberi közösségek remek példája, így kiválóan alkalmas arra, hogy láttassa azokat a dilemmákat, amelyek a társadalom minden szintjén, minden területén jelen vannak, és megoldásra várnak.
- Török Arnold , Magyar Szó

Kupidó

Képek

Jegyfoglalás

Műsornaptár

Hírlevél

Jegyinfó

Infó

Partnereink