(Мещане)

Fordította: Faragó Zsuzsa

Szereposztás:

Munkatársak:

 

Örömtelenül létezni, az örömtelenségbe lustán, felelőtlenül beleszokni, örömtelenségeinkért mindenki mást rögeszmésen okolni, rögeszméinktől nem tágítani, nem tágítani a magunk érdekében sem, rögeszmékkel küzdeni minden rögeszme ellen, fájdalmaink gócául folyamatosan a másoktól való sértettséget tudni csak, de közben soha be nem ismerni a magunk tehetetlenségét, a magunk hazugságait, a magunk érzéketlenségét, a magunk döntésképtelenségét, örömtelen létezésünk ellenőrizetlensége, zavarodottsága és féktelensége révén lehetetlenné tenni minden más létezését, a szeretetet szavak foglyául ejteni, sanda tetteinkkel minden értékes érzelmünk ellen merényletet elkövetni, és ebbe az egészbe beleüresedni, majd’ beledögleni, mindezeknek igeideje az a két és fél óra, aminek során a szabadkai társulat eljátsza Gorkij Kicsik és polgárok című színművét.
- Verebes István

MAKSZIM GORKIJ

Orosz regény- és drámaíró, elbeszélő, publicista.
Eredeti neve Alekszej Makszimovics Peskov.
Nyizsnyij-Novgorodban (ma: Gorkij) született 1868-ban.
Apja asztalos volt, fiatalon meghalt. Gyermekéveit a „nagyon vallásos, kegyetlen zsarnok és betegesen fösvény” anyai nagyapjánál töltötte, anyját is korán elvesztette, csak a „csodálatosan jó” nagyanyjától kapott szeretetet.
Nyolcéves korában inasnak szegődtették, ettől kezdve az „emberek között élt”, kifutófiú, ikonfestő, hajósinas és teherhordó volt, s gyalog bebarangolta Oroszország különböző tájait és a Kaukázust. 1888-ban a narodnyikokhoz tartozó fiatal értelmiségiekkel került kapcsolatba, emiatt 1889-ben letartóztatták; ettől fogva állandó rendőri felügyelet alatt állt. Száműzött forradalmárokkal, köztük marxistákkal ismerkedett meg.
1892-ben jelent meg első elbeszélése. Neve hamarosan széles körben ismertté vált, műveti néhány év alatt számos nyelvre lefordították.
1902-ben az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, de a cár személyes utasítására érvénytelenítették a döntést, mire Csehov, Korolenkó és mások is lemondtak tagságukról.
Az 1905-ös forradalom aktív résztvevője volt; letartóztatták, de a nemzetközi közvélemény nyomására kiengedték. 1905-ben belépett a bolsevik pártba. Gorkij tekintélyével és pénzzel is támogatta a pártot; annak döntése alapján hagyta el 1906 elején Oroszországot. Az USA-ba utazott, hogy a forradalom támogatására megnyerje a külföldi munkásságot és értelmiséget, de Amerikából a cári kormány követelésére távozásra kényszerült;
Ellentmondásos szerepet játszott az irodalmi és politikai életben.
1936. július 18-án halt meg Gorkijban, Moszkva mellett, vélhetően megmérgezték.

Sajtóvisszhang:

A tehetetlenség, az örömtelenség és a folyamatos visszakozás hétköznapi története a Kicsik és polgárok. Az előadás jellemző vonása, hogy az elégedetlenség és a panasz kiabálásba, ordítozásba torkoll, a megértés áthatolhatatlan ködbe vész, hiánya ily módon változik állandóan görgő, kaotikusságot szülő lavinává. ...A nézőtér jelenének legaktuálisabb problémáit, kerékkötőit fedezi fel az észlelést buzdító mozzanatokban, a megfeneklett életek boldogtalanságával szembesül, a sokféle karakter, jellem mögött könnyen magára ismerhet bárki. A generációk közti feloldhatatlan világnézetbeli különbség az egész produkció igazi mozgatórugója. ...Az otthon már nem az, senki nem érzi jól magát benne, mindenkin hideg idegenség lesz úrrá, utálkozás, undor és csömör jellemzi a kapcsolatokat, a csend és a nyugalom már réges-rég elszökött, elköltözött innen. ...A jó és a rossz viaskodik, az igaz és a hamis feszül egymásnak, és végül - mindennemű cicomázás nélkül - a tegnap és a holnap közt húzódó paradoxon, a valóság kerekedik felül.
Tartalmas, figyelemfogó, remek előadás, kiváló, olykor ragyogó színészi alakításokkal, Verebes István markáns, lényeglátó és mából, leszűrt impressziókból táplálkozó rendezésében.
- Török Arnold

A szövegből a szocialista attitűdök kellő alapossággal kimaradtak, és felerősödött egy csehovi életfilozófia, amelynek tartalma az egymás mellett élés tragikuma, ebből következően a saját életfilozófiák összeférhetetlensége, egymásra nem igazán odafigyelő szálak vonulata és természetesen ebből kifolyólag a nagy szenvedések és az egyéni boldogtalanságok sora. Azon túlmenően olykor-olykor az élvezetek látszólagos hajhászása is látszik az előadásból. ...Tragikus gondolatmenetről szól az előadás, sajnos realisztikusan, és amikor a nézőtéren ülünk, és szembenézünk önmagunkkal, nevetünk ugyan minden jelenet felépítésén, meg jól is szórakozunk, de azért tudjuk, hogy az előadás rólunk szól. Kinevetjük akkor önmagunkat azért, mert már annyira groteszk a realitás, hogy nevetséges. Stílusparódia ez az egész, melyet Verebes István remek ritmusban rendezett meg ...Kétszintes előadásban, ahol az életünk egyik szintje a líra, a képzelet, a vágy világa, a nosztalgia, amely a zene és a tánc kettősségével realizálódik a jelenetek átvezetésében. S akkor mindezek között és után jön a valóság, az élet a saját naturalista kifejezésében. Nagyon jól megszerkesztett előadás. Elgondolkodtató és szellemes, tökéletes összjátéka a színészeknek, jó fordítással, kellő aktualitással, és remek színészi alakításokkal
- Franyó Zsuzsanna

Verebes István az élettől megtaposott, önmagukból is kipottyanó sorsokat egy gyűjtőmedencébe, egy házba terelte be, egy házba, ahol ''mindig történik valami''... Verebes egymásnak feszítette a sorsokat, és kapunk egy részeiben roppant szellemes előadást, amelyben nem kerül ugyan minden más megvilágításba, nem áldoz a rendező a ''trendek''-nek, a ''multimediális maszlag''-nak, (...) ám határozottsággal, pontos művészi megközelítéssel vezette alkotótársait, a színészeket.
- Barácius Zoltán

LXII. évad,
a Magyar Társulat III. bemutatója a Jadran Színpadon
Bemutató: 2007. április 17-én