Az előadás Háy János szövegeire építve fürdőruhában beszél nők és férfiak viszonyáról, miközben mi mindannyian közösen nyaralunk, idillikus összhangban hajtogatunk papírcsónakot, és napozgatunk a parton. Látszólag minden idilli... Perzsel a nap, hideg a koktél, és a víz is kellemes hőmérsékletű. (…) A téma viszont nem ennyire vidám, nem is ennyire pozitív kicsengésű, de erős kontrasztot szül. Azt az olvasatot adja, hogy amíg kívül a mosolygós, minden rendben van arcunkat mutatjuk, addig belül valami egészen más történik.
Szerda Zsófia – Hét Nap
…egy csomó színes ruhás ember ül a horvát tengerparton, szigorúan nyaralási célból. De (…) rögtön látszik az a sok minden a színészek arcán, amit lehet ugyan rengetegféleképp magyarázni, de önfeledt vidámsággal biztosan nem. És innentől, mármint az első pillanattól kezdve ez adja majd az előadás erejét: a kontraszt a vidámság –a zene, a gegek, a koktélozás – és az előadás valódi témája között. Ami az, hogy nem. Nem az lett az életünkkel, a párkapcsolatunkkal, a szeretetünkkel, amit szerettünk volna, nem az, amit hittünk, nem az, amit akartunk, nem úgy, ahogy akartuk, ahogy hazudjuk, akár magunknak is. (…) Hogy hogyan mennek át a szeretetre épült kapcsolatok a kis lakásban egymás torkában élve minimum idegesítő kényszerbe, maximum gyűlöletbe, hogyan romlik el a szeretői viszony is, amikor eltűnik belőle a szeretőség, és az újrakezdett élet inkább ugyanúgy folytatott életnek tűnik, csak másvalakinek a torkában élve.
Kovács Bálint - Index
Ítélkezés helyett valami mást csinál az előadás. A Háy-szövegek konstatáló hangvételét olyasfajta humorba és öniróniába „fullasztja”, amellyel eléri, hogy a nézők közül – akár párkapcsolatban él valaki, akár nem, akár szakított, akár csak épp készül rá – senki se távozhasson ugyanolyan érzelmi állapotban a színházból, mint amilyenben bejött oda. (...) A helyszín, vagyis a gyönyörű tengerparti kemping, s a színpad hátsó kék színű falán maga a tenger, amelynek víztükre mindent visszaver a számunkra, ami a színpadon történik – mindenekelőtt a maga végtelenségével – a szabadságot juttatja eszünkbe. Ám hamar kiderül, hogy az ide nyaralni érkezők egytől egyig rabok. Nem csak egy meglévő, épp elmúló félben lévő vagy épp elkezdeni szándékozott párkapcsolat rabjai, hanem a nyaralás kényszerének is foglyai, hiszen a társadalom minden magára valamit adó emberétől azt is elvárják, hogy nyaraljon. „A nem nyaralás mellett nem dönthetsz, mert az kudarcosnak tartják” – halljuk a Háy-írásművészetből ismerősen csengő mondatot az előadásban. (...) A tenger mint elvileg a végtelen szabadság szimbóluma tehát nem hogy oldja, de még fel is erősíti a párkapcsolat rabság-képzetét.
Gyürky Katalin - Alföld
...a hangok (gazdái) nők és férfiak, akik egymásról, egymással, egymás mellett, egymás mögött beszélnek, dalolnak, szavalnak, pletykálnak, tényleírnak, elégedetlenkednek, vádaskodnak, dühöngenek. Mindezt a kötelező nyaralás örve alatt teszik, és két csobbanás között mintha nagyon is tudatosan sodornák magukat és a másikat egyre veszélyesebb örvények felé. Én meg ezalatt a nyaralás és a párterápia lehetséges kapcsolatáról tűnődöm, vagyis azon, hogy ahhoz képest, milyen jól indult ez az egész, napsütéssel és lágy hullámokkal, meglep, hová jutunk el végül. Lehet, hogy ilyenkor van végre egy kis idejük elgondolkodni azon az embereknek, hogy a másik, aki mellett év(tized)ek óta felébrednek reggelente, mit keres mellettük?
Jászay Tamás: revizoronline.com
