dance macabre
Szereposztás:
| Kosztolányi Dezső | Péter Ferenc |
| Mária | G. Erdélyi Hermina |
| Ilona | Vicei Natália |
| 1. férfi | Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas |
| 2. férfi | Kálló Béla, Pataki Gyűrű-díjas |
| 3. férfi | Ralbovszki Csaba |
| 1. nő | Pesitz Mónika |
| 2. nő | Körmöci Petronella |
| 3. nő | Sziráczky Katalin |
Munkatársak:
| Dramaturg | Brestyánszki B. R. |
| Zeneszerző | ifj. Kucsera Géza m. v. |
| Díszlet- és jelmezterv | Kreszánkó Viktória |
| Súgó | Vrestyák Erzsébet |
| Ügyelő | Kotroba Júlia |
| Fény | Flajsman Róbert |
| Hang | Matlári Miklós |
| Rendező | Hernyák György, Jászai-díjas |
Kosztolányi Dezső 120 évvel ezelőtt, 1885 . 03. 29-én született,
és 70 évvel ezelőtt, 1936. 11. 03-án halt meg.
Az előadás e két évforduló jegyében született.
Nem az alkotó írja a művet, hanem a mű alkotja meg az írót.
- Hernyák György – Babits után szabadon
Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta nagyapámat láttam holtan, kilenc éves koromban, azt az embert, akit talán a legjobban szerettem akkor.
Költő, művész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és halott között van, a halál hallgatása, megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni. Ha nem lenne halál, művészet se lenne.
- Kosztolányi Dezső
Az előadás szövegkönyve a következő írások felhasználásával készült:
Egy őrülthöz, Elégia, Őszi koncert, Beszélő boldogság, A jelenés, Síppal, dobbal, nádi hegedűvel, A komédiás dala, Fehér lányok, Félsz tőlem?, Egy lány emléke, Marcus Aurelius, Esti Kornél éneke, Feleségemnek, Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska, Nem félek a haláltól, Mérgek litániája, Száz sor a testi szenvedésről..., Víziók, Már megtanultam, Röpima, Utókor, Hajnali részegség, Méz (versek); Pacsirta, Édes Anna, Nero, a véres költő (regények); Esti Kornél első fejezete, Vendég, Az élet divatja (novellák); Lótoszevők (dráma) valamint Kosztolányi Babitscsal, Csáth Gézával, édesapjával és feleségével folytatott levelezése; Felesége, Harmos Ilona, Rónay László, Dér Zoltán és Levendel Júlia Kosztolányiról írott művei. Kosztolányi Dezső 1933 és 1934 közötti naplófeljegyzései.
A dramaturg naplójából:
A Futó por az irodalmi est és a színházi előadás között lebegő, sajátságos műfajú haláltánc, amely különös, szürreális hangulatával idézi meg Kosztolányi Dezsőt.
Az előadás: amit ő írt és amit róla írtak. Furcsa ellentmondások. Poros kisvárosba született nagyvilági, arisztokratikus író. „A szeretet kéjence és kurafija” de szerető férj és családapa. Hipochondria és rák. Halálfélelem és a halálvágy. És ismét csak a halál. Lenyűgözö a nyílt arcátlan őszintesége, amivel Kosztolányi leírja azt, amivel gondolatban talán már minden ember eljátszadozott, ám lesütött szemmel tagadja, mintha a halál erkölcstelen volna... Valami hihetetlen méltósággal vágja pofon és provokálja a végzetet, ami később hatványozottan üt vissza.
De szabadkai – és ez már szinte természetes.
Sajtóvisszhang:
A darab mesterien megkomponált mű. Egyáltalán nem „mozaikos”, kollázsszerű a szöveg, hanem gördülékeny, nagyszerűen megszerkesztett. Már-már nem is dráma, inkább festmény. Sőt, muzsika! (És korántsem azért állítom ezt, mert a zene nagy szerepet játszik. Viszont. Ha már itt tartunk, hát az sem elhanyagolható! Kiváló dallamok hangzanak el — olykor szinte már Tom Waits-i mélységekben — kiváló zenészek előadásában. Íme, így lehet ízlésesen zenés—táncos—drámai előadást megalkotni…) A fények és hangok játéka egy valóban mesés álomvilágba ringatott, mindeközben végig ott lebegett Kosztolányi – Péter Ferenc által igen hitelesen alakított – drámai vívódása, dosztojevszkiji szférákban keresve a Válaszokat. Életről. Halálról.
Nagyon hiányzott már nekem ez a darab, hogy a színházi élmény ne csupán kellemes időtöltés, esetleg elgondolkodtató másfél óra legyen, hanem Katarzis és Libabőr ötpercenként… A halál lehet borzongatóan szép. Belülről.
- Szögi Csaba
...Kosztolányi a színpadon emberként áll előttünk, emberként és semmi többként, roncsolt testtel, veszendő lélekkel... A grammatikai purgatóriumban az eredeti szövegek, a ’kölcsönbe vett kivonatok’ beékelődtek egy modern lényeget kereső szándékba, és semmi sem szocializálódott csalásba... ebben az előadásban nem a végzet futószalagos trendjét látom... Szép ünnep, méltó főhajtással.
- Barácius Zoltán
LXI. évad, a Magyar Társulat I. bemutatója
2005. október 13-án, Zentán
2005. október 25-én, Szabadkán,
a Soltis Lajos Stúdióban
