tánc, koreográfia, videó: Döbrei Dénes, Varga Henrietta
fény: Lydie Carras
jelmez: Bjanka Ursulov
díszlet: Varga Tünde
zene: Szelevényi Ákos, Laurent Rochelle

1973-ban Pilinszky János Párizsban tartózkodik. Megbetegszik, és barátjának mennyasszonya, Sheryl Sutton, Robert Wilson színésznője ápolja. Naponta visz ételt a költőnek, teát főz, eligazgatja a lázas költő párnáit. A találkozások és Robert Wilson előadásainak hatására születik meg a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című írás, egy esszéregény-dialógus a színházról, a csendről, az emberi kapcsolatokról, egy új formáról.
Tolnai Ottó 1984-ben találkozott Sheryl Suttonnel New Yorkban, s ebből a találkozásból született az a prózavers, amely még nincs befejezve, de további fogódzót adott a két táncos alkotómunkájához. Előadásuk Sheryl és Pilinszky a költő által fölvázolt kapcsolatát bemutató-megmutató tánc Szelevényi Ákos zenéjével kísérve, mely a természet hangjait is beemeli a kompozícióba.

A színpadon szék, a széken egy hölgy, kezében egy doboz. Több kérdés merülhet föl, mi is van a négyzet alakú dobozban? Sheryl Sutton egy fekete madarat tartott a kezében, egy meghatározható lényt, mi Pilinszky képeit rejtjük, vagy üveggolyókat?
A színpadon szék, a széken egy hölgy, kezében egy doboz. Előadásunk kezdő képét látjuk. Csend, a természet hangjai, csicsergések, ciripelések. Ez a mi csendünk, a színpad bensőséges, otthonias melegségében.

Köszönet mindazoknak, akik lelki, szellemi, fizikai jelenlétükkel segítették az előadás megvalósulását.