Őrült komédia készülődik Babilon városában!
A szegénységet betiltották, az új uralkodó tele van tervekkel, a törvénykezés legfőbb dolgával, a köpködés szabályozásával foglalatoskodik, a katonaság kacsázva menetel olyan ismeretlen tájakra, mint Róma vagy Peking, az exkirály ejtőernyőzik, hullanak a költők és zenészek mint a legyek, a rockkoncerteken ott mulat a hóhér, a jóléti állam pedig bicebócán táncoló horogkeresztekkel közeledik a megvalósulás felé.
Aztán hopp: angyal szállt le Babilonba. Leszállt, beesett, bezuhant a mit t’om én melyik galaxisból, és mint a szegény lány ‒ hozott is valamit ajándékba meg nem is.
Merthogy az ajándék, az Ég ajándéka olyasmi, amivel az ember nem tud mit kezdeni. Nem tud mit kezdeni vele Babilon legmenőbb koldusa, nem tud a szamártejüzér, annak feleségei, a gyári munka büszke hőse. Megszédül az égi adománytól a zsaru, fejreáll a bankár és vele együtt a tőzsde, értetlenül pislognak a papok és öngyilkosságra szánják el magukat a babiloni elöljárók és bürokraták (mondjuk értük annyira nem kár).
Angyal szállt le Babilonban és a händeles megváltás helyett iggypopos apokalipszist hozott magával.
Ki ez a svájci filozófus?
Az Angyal szállt le Babilonba Friedrich Dürrenmatt korai drámája, ám már megtalálható benne minden, amiért a svájciak nemzeti büszkeségét, a komédia filozófusát szeretjük ‒ ott van benne A fizikusok őrülete, az Egy öreg hölgy látogatásának lesújtó véleménye az emberiségről, a Nagy Romulus apokalipszis-képe. Ez a darab hatalomról és politikáról beszél, a történelem örökké visszatérő spirálos vonalait rajzolja ki, hogy végül az isteni kegyelemről vagy épp kegyetlenségről szóljon.
Mi a fenét keresne egy angyal Babilonban?
Babilon új királya, Nebukadnecár hipphopp elintézvén a szegénység kérdését, betiltja a koldulást a birodalomban. A legügyesebb, a koldulást életművészetként felfogó Akki azonban nem az, akit csak úgy el lehet küldeni pénzügyminiszternek. Nebukadnecár koldusnak álcázva az utcára megy, hogy rávegye Akkit, álljon állami szolgálatba, ám ezt épp akkor teszi, amikor egy enyhén tájékozatlan, ám annál életvidámabb angyal száll le Babilonba és isteni ajándékot hoz a legkisebbek között is a legkisebbnek.
Ebben a politikai-teológiai komédiában (már a műfaj is milyen egyedi!) az Újvidéki Színház csaknem egész társulata színre lép. Nebukadnecár szerepében a társulat egykori tagja, Kovács Nemes Andor tér vissza deszkáinkra, Akki koldus szerepében pedig Huszta Dánielt csodálhatjuk meg. A rendező az erdélyi származású Szabó K. István.
Ki a felelős a csodáért?
‒ Ebbe a tökéletesen korrumpálódott világba Dürrenmatt egy tiszta lényt vet ‒ mondja a rendező, Szabó K. István. ‒ Egy kislányt, aki mindent ‒ gondolatot és tettet ‒ felkavar maga körül. Ezt a társadalmat egy lépés választja el az apokalipszistől ‒ ám a megváltástól is. Ez csak annak tagjain múlik. Esélyük van arra, hogy megváltassanak, ám ez csak attól függ, hogyan viszonyulnak a csodához, ami velük történt. Természetesen ahelyett, hogy a csoda megtisztítaná és felemelné őket, ők minden erejükkel a saját hasznukra fordítanák azt, igyekeznek bemocskolni, korrumpálni, önmagukhoz hasonlóvá tenni... Dürrenmatt szövege a cselekményt az Ég és a Föld közé feszíti ki, mi azonban mélyebbre szállunk: a majdan felépülő Bábel tornya katakombájába süllyesztjük a történetet. Így lesz igazán tragikomikus.
Ki ez a Nebukadnecár, aki időnként Asamastaklaku?
‒ A királyt játszom akinek jellemét a szerelem és a hatalomvágy közt húzódó vektor határozza meg. Egyszerre király ez és koldus. ‒ Így vall szerepéről Kovács Nemes Andor. ‒ „Nagyon nehéz szerep ez ‒ a darab komédia, nekem mégis komolynak kell maradnom. Rengeteg szöveg, hatalmas szerep. Talán a legnagyobb, amit ezek között a falak között játszottam, holott sok szép emlék köt ide: a Rocky Horror Show, a Hóhérok hava.
Mit gondol erről, aki Akkit játssza?
‒ Akkit játszom ‒ számol be Huszta Dániel ‒, a zseniális koldust, aki átlát a helyzeten, belát a kulisszák mögé, tisztában van minden intrikával, sőt maga is szívesen gyártja őket, megold és összebonyolítja a helyzeteket... Úgy érzem, hogy színészileg jó formában vagyok, ennek a szerepnek a megformálása mégis nagyon sok munkát igényel. A darab szövege tömör, többrétegű, sokféleképp értelmezhető. Izgalmas rendezőnk van, pozítív, inspiratív, nem kizárólag a szövegbe kapaszkodik, ebből kifolyólag nagyon jó vele dolgozni, érzi a színészt, elfogadja az ötleteinket, változtat, átformál, alkalmazkodik, jól irányít bennünket... Ezért hiszem, hogy ez egy jó előadás lesz.
Mi készül itt a dramaturg szerint?
‒ A szegénységet betiltották ‒ írja ismertetőjében Lénárd Róbert, a szöveg gondozója ‒, az új uralkodó tele van tervekkel, a törvénykezés legfőbb dolgával, a köpködés szabályozásával foglalatoskodik, a katonaság kacsázva menetel olyan ismeretlen tájakra, mint Róma vagy Peking, az exkirály ejtőernyőzik, hullanak a költők és zenészek mint a legyek, a rockkoncerteken ott mulat a hóhér, a jóléti állam pedig bicebócán táncoló horogkeresztekkel közeledik a megvalósulás felé. Aztán hopp: angyal szállt le Babilonba. Leszállt, beesett, bezuhant a mit t’om én melyik galaxisból, és mint a szegény lány ‒ hozott is valamit ajándékba meg nem is. Merthogy az ajándék, az Ég ajándéka olyasmi, amivel az ember nem tud mit kezdeni. Nem tud mit kezdeni vele Babilon legmenőbb koldusa, nem tud a szamártejüzér, annak feleségei, a gyári munka büszke hőse. Megszédül az égi adománytól a zsaru, fejreáll a bankár és vele együtt a tőzsde, értetlenül pislognak a papok és öngyilkosságra szánják el magukat a babiloni elöljárók és bürokraták (mondjuk értük annyira nem kár).
Angyal szállt le Babilonba és a händeles megváltás helyett iggypopos apokalipszist hozott magával.
