Müller Péter - Seress Rezső

Szomorú vasárnap

Seress Rezső utolsó estje a Kispipa vendéglőben

Szomorú vasárnap

Képek


 

Zenés játék két részben

 

Szereposztás:

Helén G. Erdélyi Hermina
Seress Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
Pincér Szőke Attila

 

Munkatársak:

Korrepetítor és zenei munkatárs ifj. Kucsera Géza
Hegedűn közreműködik Lajkó Félix m. v.
Brácsán közreműködik Brasnyó Antal m. v.
Díszletterv Szilágyi Nándor
Jelmezterv Kreszánkó Viktória
Dramaturg Brestyánszki B. R.
Koreográfus Rogács László m. v.
Rendezőasszisztens Kocsis Valéria m. v.
Csak átutazó vagyok... c. dal szövegírója Horváth Jenő m. v.
Dramaturg Vinkó József m. v.
   
Súgó / ügyelő Vrestyák Erzsébet
Fénymester Flajsman Róbert
Hangmester Piukovity Norbert m. v.
   
Rendező Kovács Frigyes, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas

 

Hiába leszek egészséges sejt egy beteg testben, nem élek sokáig. És hiába árad belőlem a szeretet, mert a szeretet egy közös élmény. Nem egy én-élmény, hanem egy mi-élmény. Egy együtt-élmény, amihez más is kell. Mindenki. Nem működik anélkül.
A szeretet nem egy szólótánc.
MÜLLER PÉTER


A RENDEZŐ ÉLETRAJZÁBÓL:

Hol volt, hol nem volt, a bérces Balkánon, volt egyszer egy ország, annak is a lankáin túl, egy nagy tisztás. Ennek a tisztásnak a kellős közepén élt egyszer egy kiskondás.
Ez a kisfiú nem csak a jobbnál-jobb legelő felé terelgette kondáját, de – amíg a gömbölyödő zsírpacnik élvezettel röffengetve tépték és csámcsogva zabálták a finom falatokat a tarackos árokparton – kántálva énekelt nekik az élet szépségeiről, a nap símogató sugarairól, de a sors komiszságáról is, hiszen közelgett a zord tél, és a télben a házigazda gumicsizmásan, a nagykéssel, és akkor nagyon kegyetlenül és gyorsan véget ér majd a röfögésekkel, a napsütéssel és a gazdag tarackossal teli rövid boldog életük. És a kiskondás biztatta őket: meneküljenek csak a biztos halál elől, meneküljenek bárhová a nagyvilágba, ő elengedi őket. De nem mentek sehová, csak tovább zabáltak, fel-fel horkanva a gyönyörűségtől, ha egy-egy finomabb falatra találtak. És ekkor a kiskondás dühös lett és szomorú, merthogy ezek a bűzlő, sárban fetrengő, behízott szemüket a fülükkel eltakaró hájgombócok, nem figyelnek a szívhezszóló, igazmondó dalokra¬; ezért elhatározta, hogy ha nagy lesz, sok iskolát fog majd járni, egészen annyit, hogy pap lehessen, és az egész emberiségnek kántálhasson majd hasonló szép rigmusokat, akik talán majd meghallgatják, meg is értik, és okulhatnak, tanulhatnak is belőle.
És a kiskondás találkozott egy másik kisfiúval, aki ugyanazon a legelőn kecskepásztorkodott. Hamarosan összebarátkoztak és mit ád Isten, mindkettőjükből, pap lett, emberi tömegeket megnevettető-megríkató, szórakoztató és okító, igazmondásukról elhíresült, időnként nagyhangú, máskor meg halkszavú lelkipásztor. Azt a másik kisfiút Soltis Lajosnak hívták.
 


SERESS REZSŐRŐL:

Bodrogi Gyula: "... nekem azt mondták, menjek el a Kispipába, mert van ott egy óriási, zseniális zongorista. Én nem ismertem Seresst. Ahogy beléptem, felállt a zongora mellől egy alacsony ember, és rám köszönt: "Szerbusz, Gyula" - majd a kezembe nyomott egy listát: "Ezek mind az én nótáim", és mesélt, beszélt, mindenféle ócska vicceket. Amikor felálltam, úgy jöttem ki, mintha száz éve ismerném. Nekem ez a legfontosabb: Seress Rezsőt, a "kis Seress"-t az is ismeri, aki sohasem látta. Ő mindenkinek "Személyes ismerőse".

Voith Ági: "Főiskolások voltunk, amikor elkezdtünk a Kispipába járni... néhány évvel Seress halála előtt. Én már másmilyennek láttam őt, egy elhízott, alacsony kis ember, rekedt repedtfazék hangon énekelt, miközben a belépőket fél kézzel üdvözölte, és felmutatta a bal kezét: "A kő című dal következik... hölgyeim és uraim... bal kézzel írtam, jobb kézzel játszom..."

Horváth Gyula: 1953-ban, vagy 54-ben, még főiskolás voltam, és Básti Lajos volt az osztályvezető tanárom. Kispénzű főiskolás lévén nemigen engedhettem meg magamnak, hogy támogassam a magyar vendéglátóipart. Egyszer óra után azt mondja Básti tanár úr: "Na, gyere, Gazdili - így hívott, miután négy évig én voltam az osztálybizalmi - elmegyünk a Kispipába, eszünk egy halászlét és ott megismered a magyar éjszakai élet legérdekesebb és egyik legértékesebb figuráját, Seress Rezsőt. Hát, nagyon örültem a halászlének. Aztán megláttam Seresst. Mindenre számítottam, csak erre nem. Iszonyatosan rekedt orgánum, egy rakás szerencsétlenség, előtte már sok-sok rumos pohár, messziről bólintott Bástinak, és azután sokáig nézte és mosolygott. Nem vagyok valami jó pszichológus, de ilyen mosolyt, amelyikből ennyire sugározzék a szeretetre vágyás, sem azelőtt, sem azóta nem láttam."

Presser Gábor: "Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után.
Abban a Dob utcai házban egyébként sok zenész megfordult az idők során. Itt lakott régen Beamter Bubi, a legendás vibrafonos, és ideköltözött Orosz János bárzongorista, akinek az ötvenes évek egyik ünnepelt énekesnője, Vadas Zsuzsa volt a néhai felesége."

“…Eszembe jutott Seress, a tehetséges slágerszerző. Én írtam le először fővárosi lapban a nevét, nyolc évvel azelőtt, amikor még a vurstliban volt zenész. Elhatároztam, neki adom az én szerelmes dalomat... Megmutattam a verset - mondja Jávor László visszaemlékezésében.
- Szép, szép - mondja Seress Rezső, a kiskocsma zongoristája - de ez nem lesz sláger, mert vers. De szívesen megpróbálom, ha nekem adod...
- Ha az elhelyezését vállalod, megzenésítheted.
- Bízz, csak mindent rám" - mondja fölényesen Seress.
A zenésítés azonban lassan készül. Jávor türelmetlenkedik. Egyik éjszaka aztán a Fórum kávéház telefonosa jelenti, hogy "Seress már háromszor keresett. Rohantam a kocsmába. Rezső előadta a Szomorú vasárnapot. A dalnak vége volt, de a szép muzsika tovább zengett bennem... a monoton melódia mesterkélten egyszerű C-moll hármas hangzatának változatai tökéletesen simultak versem hangulatához. Szeretettel gondoltam Seressre, erre a zenei gyógykovácsra, aki a maga művészetének területén ösztönös tehetségével, bugylibicskával hályogot operál."

 

SAJTÓVISSZHANG:

A Müller Péter – Seress Rezső zenés darabja Kovács Frigyes rendezésében drámává alakult. Ritka az ennyire szellemes, jó humorral megalkotott előadás... Otthonról, megmaradásról a szülőföldön, áldozatok árán is, derűsen küzdeni, humorral venni az akadályokat – erről mesél a szabadkaiak előadása, ám csöppnyi pátosz, szemernyi önsajnálat sem érhető tetten a produkcióban. Három totális színész játszik fergetegesen totális színházat.
Forrás: Simon Judit, www.manna.ro

…Alföldi Róbert… igazi elragadtatottsággal eddig csupán egyetlen előadásról szólt. Ez nem csoda, viszont az volt a szabadkaiak Szomorú vasárnap című előadása. … végre valódi színházat láthattunk.
Forrás: Jászay Tamás, www.revizoronline.hu

A háromszemélyes darabot Kovács Frigyes rendezte, főszerepet Pálfi Ervin és G. Erdélyi Hermina játsszák finoman, izgalmasan, ésszel és szívvel, a pult mögött pincérként Szőke Attila asszisztálja végig, folyamatos és erős jelenléttel a játékot. … Nem akarnak ráöregedni a szerepekre, nem akarják művi módon átélni se a második világháborús időket, se azt, hogy Seress a hívásoknak azért állt ellen, mert szerelmesen szerette azt, ahol élt. Konzekvencia: mindegy, hogy a hetedik kerület vagy Szabadka, a múlt századközepe vagy 2008, az érzés ugyanaz.
Forrás: Papp Tímes, www.fidelio.hu

…Igazából a szomorú vasárnap előadásával kellett volna kezdeni a beszámolót. Ezzel az észre ható, és egyben szívet és lelket melengető produkcióval, de az ember a csemegét mindig a végére hagyja. … Pálfi mindent tud: zongorázni, énekelni, táncolni. Lehengerlő humora van, és szívszorítóan drámai tud lenni. Szóval ez Seress.… Késve, de megérkezik Helén is (G. Erdélyi Hermina)… Ez az aprócska nő mindent tud a színház mesterségéről, és akkora szíve van játék közben, hogy úgy csoda, ahogy van.
Forrás: Simon Judit, www.szinhazportal.eu

A szakmai megbeszélésen minden hozzászólás fokozott elismerésről tanúskodik, és a megérintettség élményéről kívülmaradottként szorongó szívvel veszek tudomást. ... Alföldi Róbert megemlíti, hogy... "a néző, a szakma" általában nem vár meghatározó intellektuális élményt és színházi formabontást a könnyű műfaj világától. ... Alföldi fogalmazásában végtelenül kulturált ízléssel vezetik az előadást. Egyik percben sír a másikban nevet e néző, a kifinomult irónia és a mély átélés közötti váltakozásban a játék soha nem csúszik át szentimentalizmusba.
Forrás: Varga Anikó, www.ellenfeny.hu

Hogy mit tudott Seress Rezső, a kicsi, repedt fazék hangú, úgy ahogy zongorázó énekes és iskolázatlan komponista, az bizonyos értelemben épp úgy titok és csoda, mint az, hogy mit tud Pálfi Ervin. Eljátssza számunkra Seress Rezsőt, de persze nem a Dob utcai slemilt, aki Zuglóba sem lett volna képes emigrálni, hanem egy globálmagyar művészembert, akin keresztülgázolt a történelem, azután megkeseredett, s kiszáradt belőle a tehetség nedve. … G. Erdélyi Hermina olyan színésznő, akinek az arca sorsot mutat. …elragadja az életjáték, belefolyik a természetes megéltségbe, amely olyan szépen bele van vésődve G. Erdélyi Hermina arcába. Kislányos törékenységén végtelen drámaisággal üt át a női erő. Az esendőség bája és a céltudatosság keménysége. Emlékezetes pillanatokat kapunk a színésznőtől.
Forrás: Stuber Andrea, www.kisvardailapok.hu

Jót nevettünk szombaton éjjel fél kettő tájékán, amikor a szabadkaiak előadásáról kifelé jövet Alföldi Róbert lelkesen felkiáltott: hol van még valami előadás, menjünk, nézzü meg!
Forrás: www.szabadsag.ro

 

DÍJAK:

A Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválján
- az előadás kiérdemelte a LEGJOBB ZENÉS SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁS díját,
- PÁLFI ERVIN a Szomorú vasárnap című előadásban nyújtott alakításért Kisvárdai Lapok szerkesztőségének KisLap-díját vehette át,
- G. ERDÉLYI HERMINA színészi különdíjban részesült, amelynek köszönhetően felkérést kapott Alföldi Róberttől, a Nemzeti Színház július 1-én hivatalba lépő igazgatójától a 2008/2009-es évad végén létrehozandó produkcióba.

A magyarországi Színházi Kritikusok Céhe a 2007/2008-as évad LEGJOBB ZENÉS/SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁSÁNAK járó díjat a Szabadkai Népszínház Szomorú vasárnap című előadásának ítélte.

 

LXIII. évad,
a Magyar Társulat IV. bemutatója
Bemutató: 2008. március 14-én, a Jadran Színpadon
Az előadás az Esztergomi Várszínházzal együttműködésben készült

Megosztás

   
Időpontok
DátumIdőpont
Dátum: 2014.08.09.
Balatonföldvár
20:30

Vélemények

Még nincs vélemény az előadásról.
 

Saját vélemény

Csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók írhatnak véleményt!

 

 

 

 

 


1